Undorgrund albumajánló: szeptemberi dömping
A nyári viszonylagos holtidőszak után a szeptember annyi zenét hozott, hogy alig győztük végighallgatni az elénk kerülőket, és még ki tudja, mennyi mindent hagytunk ki. Szokásunkhoz híven itt a hónap összegzése Undorgrund-füllel, kattintsatok, hallgassatok bele, hátha találtok valamit, na, és persze, hozzá is szólhattok.
Akiknek az új albumát muszáj volt meghallgatni, de ezért-azért nem kerültek különösebben közel hozzánk: pl. Amanda Palmer & The Grand Theft Orchestra, Deerhoof, The Fresh & Onlys, The Killers, The Presets, alt-J
Akiknek tulajdonképpen bírtunk az új cuccát: pl. Stars, Allah-Las, Grizzly Bear, Elbow, Gold Motel, Dum Dum Girls
És amiket ajánlunk is:
The xx - Coexist - 2012 - Ott folytatják, ahol abbahagyták: minimalista, intim dalok, kis gitár, kis elektronika, szívhez szólóan. Meglehet, sokaknak ez kevés második albumként, de azért csak érdemes ennek esélyt adni. Ahogy a Pithcfork fogalmaz: megengedhették maguknak ezt az albumot, ezt az önismétlést. Még egy ilyet már nem biztos, hogy elbír a közönség türelme.
B. Fleischmann - I'm Not Ready For The Grave Yet - 2012 - Igazi indie electronica. Intelligens, jól szól, és bár nem most futunk bele először az osztrák mester zenéjébe, mégis kellemes meglepetés.
The Jon Spencer Blues Explosion - Meat + Bone - 2012 - Egy élő legenda újra összekapja magát, és sikerül ennyi év után is levinnie a fejünket azzal a zajos és dekadens blues-zal, amit csak ő tud. Lehet, hogy önismétlő, de rég hiányzott már ez.
The Helio Sequence - Negotiations - 2012 - Olyan érzékeny és amerikai, hogy majdnem átlendül valami gejlbe, ráadásul nem is túl eredeti, viszont van, amit a Helio Sequence mindig is tudott: keserédes számokkal hangulatot teremteni.
Bonaparte - Sorry, We're Open - 2012 - Végre egy album, ami igazán jól foglalja össze a Bonaparte lényegét: provokáció, laza gitárok és elektronikus fenegyerekség. Buli is, okosság is.
The Raveonettes - Observator - 2012 - Nem sok újat adnak hozzá az életművükhöz ezzel az albummal se, a nagy zajok is hiányoznak. Mégis maradna valami rossz érzés bennünk, ha nem ajánlanánk, mert a Raveonettes-et akkor is jó hallgatni, ha nem üt nagyot.
The Soft Pack - Strapped - 2012 - Brilliáns debüt albumuk után nagy volt a várakozás, és talán ennek nem sikerült megfelelni, de egyrészt az év egyik legjobb albumindítója itt található (ha kattintasz, hallhatod), másrészt neki kell futni többször, és akkor be lehet fogadni a szaxit és a letisztultabb hangzást is…
Die! Die! Die! - Harmony - 2012 - A kajabálós-mérges-táncos Die Die ! Die!-t bár talán már nem viszi az a hullám, ami felkapta őket, de valahogy most épp megfelelően dühös, sötét, illetve energikus az egész, és szerencsére sehol sem lendül át túl ifjúságiba.
The Vandelles - Strange Girls Don't Cry - 2012 - Beach Boys alapú shoegaze-es pszichedélia. Hűek maradnak magukhoz, aki az előzőt szerette, ezt is fogja.
Seapony - Falling - 2012 - Csöppet csalódás az első album után, de ahogy ez a kedves lány kedves zenére énekel, az olyan… kedves…
TOY - TOY - 2012 - Aktuális angol üdvöskék, krautrockos pszichedélia, imitt-amott posztpunk utánérzés. Pont illik egy The Horrors lemeztől mentes évbe!