Szokásunkhoz híven és csatlakozva a többezer zenebuzi évvégi megmondáskényszeréhez, összegyűjtöttük idei kedvenceinket. De vajon tényleg ezek a legjobbak? Persze, hogy nem biztos. De mi ezeket szerettük meg annyira, hogy szemezgetve havi ajánlóinkat imígyen tukmáljunk. Kattintsatok, örvendezzetek, utáljatok, ignoráljatok.

Arctic Monkeys: Suck It And See

















Elsőre nehezen szokható, mégis könnyen szerethető negyedik a srácoktól, akik levetkőzvén amerika-fixációjuk 10%-át, máris belopták magukat a fülünkbe. Oké, lehet, hogy nem a legizgibb esemény 2011-ben egy Arctic-cucc, de Alex Turner még mindig a legjobb dalszerzők egyike. Mi ezt is beszoptuk.



Atlas Sound: Parallax
















Ami Alex Turnerre igaz, az Bradford Coxra pláne. Sok szöszmötölés, keserédes szövegek, némi önismétlés (a jobbik fajtából), diszkrét zajongás. Decemberre tökéletesen időzített megjelenés, pont erre volt szükségünk, mikor fasz kivolt a karácsonyi előkészületekkel.



Black Lips: Arabia Mountain

A Black Lips összeállt Mark Ronsonnal, ami már önmagában érdekes, de mit sem érne fülbemászó számok nélkül. Ezekből nincs is hiány, sőt, túl sok is akad, ráadásul egy csomó konkrétan Hives-nyúlás, akik meg szintén nyúltak. Javasolt az album részletekben hallgatása, és akkor a fejünkben összeáll a kép.



David Lynch: Crazy Clowntime
















"What did I do, to make you do, the things you do.
What did I do.
You said you wanted me dead.
Shit, fuck my head.
I got fucked by you.
Fucked real bad.
Maybe you’re happy, but I hope you’re sad.”

Mestermű a mestertől.



FM Belfast: Don't Want To Sleep
















Izlandi móka sokszor a gagyiság határát súrolva, de okos játék ez, igazi bolondos popslágerekkel. Fülbemászás, dudorászás.



Handsome Furs: Sound Kapital
















Olyan, mint a The Rapture, csak jobb. Nem eléggé ahhoz, hogy az Adult. szintjére felérjen, pláne nem hasonlítható a Lynx and Ram zenéjéhez, de az elektroházaspárok közül ők a harmadik legjobb banda, a másik kettő meg idén hallgatott. Hogyan is maradhatna le valami a listánkról, ami tartalmazza a “Bury me standing” opuszt?



I Break Horses: Hearts
















Skandináv cipőbámulás, zizi. Cuki hang és olyan panelek, amiket szívesen hallgatunk bármilyen újragondolásban. Töltelékszámok is akadnak, persze, de a hangulat a lényeg, nem?



Metronomy: English Riviera
















Ez egy tökéletes poplemez: fiú-lány ének, gyengéd szinti, komplex, de befogadható számstruktúrák. Eddig csak a Ciki tini testekből tudtuk, hogy milyen az angol riviéra, de örülünk, hogy a kép árnyaltabbá vált.

Moon Duo: Mazes
















A Wooden Shjips is majdnem bekerült, de ez a leágazásuk tökösebb, legalábbis idén biztos veri az anyazenekart. Pszichedélia és rakkenroll. Sárga télapó aganccsal.



Peter Bjorn And John: Gimme Some
















Miért hiszi mindenki, hogy ez a zenekar csak egy fütyülős számot tudott, ami az utolsó szürke irodavéglénynek is megvan a telefonjában? Pár jobban-rosszabbul sikerült kitérő után ismét bizonyítanak: a Writer’s Block nomen est omenje után is van élet. Csemegeszámok, humor, energia.



PJ Harvey: Let England Shake
















Ezzel van tele az idei szaksajtó, pedig messze nem ez Polly legjobbja (az az Is this desire?). 2011-ben a konceptalbum nem hangzik valami jól, itt mégis működik. Érdemes a számokhoz készített videómontázsokkal együtt végigélvezni.



Radiohead: The King Of Limbs
















Vitatott album, mi is sokat vacilláltunk. Mindenkinek van kedvenc Radiohead-albuma, és ahhoz viszonyít. A Radiohead viszont nem hátra néz, hanem előre, és ide jutottak épp. Minimalizmus, szinte követhetetlen letisztultság. Na, most lehet tényleg mondani, hogy a kevesebb néha több. Szokni kell, az biztos.



S.C.U.M.: Again Into Eyes
















Angliában nagy a hagyománya a poszt-punknak, new wave-nek, mi is bírtuk pár éve a Detachments - An Experiment On A Bird In The Air Pump - Electricity In Our Homes - Ulterior - Wild Palms-féle sokadik vonalat, és a S.C.U.M. is jobb volt akkoriban. Ez jutott mostanra. Sokkal slágeresebb, szintis-borongós hangzás Ian Curtis árnyékában.



Seapony: Go With Me
















Hát, nem ari? Nagy vizeket lehetne rekeszteni ilyen zenekarokkal, de ha igazán elkapja valaki ezt a „szomszédból a srácok twee popot nyomnak” dolgot, akkor könnyű értékelni. Minden olyan szeretetre méltó és szomorú.



The Drums: Portamento
















Erre igazán büszkék vagyunk. Az idei év végi listákat végignézve, egy igazán letojt album, szerintünk pedig a legjobbak egyike. Szarunk rá, hogy buzis-szmisszes, arra pláne, hogy drámzos. Rohadjon le a füle annak, aki nem dúdolja, irigy. Legjobb szám? Mind!



The Fall: Ersatz GB
















50 000 Fall-rajongó nem tévedhet.



The Horrors: Skying
















Albumról albumra továbblépni úgy, hogy mindegyik kiemelkedő, nem egyszerű feladat. A Horrors harmadik stúdióanyagának érett poszt-punkja elég ahhoz, hogy a hájpon túl végre mindenki belássa, nem a szaksajtó üdvöskéinek újabb rettenetét kell ajnározni megint. Valami időtálló született, és ezt itthon, élőben is láthattuk.



The Raveonettes: Raven In The Grave
















A Raveonettes egy intézmény. Ha valaki nem hiszi, hallgassa meg a pár hete kijött Rarities/B-sides laza, 27 számos gyűjteményt. Mi most mégsem ezt, hanem a sokadik soralbumot ajánljuk, aminek már nyitánya is magáért beszél. Nincs benne semmi előremutató? Önismétlő? Naés.



Thee Oh Sees: Carrion Crawler/The Dream
















Kaliforniai bolondok. Két album is megjelent idén, a második leszedte a fejünket (derékból). Sejtjük, honnan a sok kreatív energia (hónaljszaglásból), meg is értjük, irigyeljük. Bárcsak lenne garázsunk (meg gitárunk).



TV Ghost: Mass Dream
















Kaotikus, rosszkedvű, de olyan lendülete van, ami berepíti őket a legkellemesebb idei meglepetések közé. Rövid és megterhelő. Ajánlott rögtön utána a Dirty Beaches Badlands-ét hallgatni, akik így mégiscsak bejutottak ebbe a listába...



Veronica Falls: Veronica Falls
















Gothic Seapony.



Young Circles: Jungle Habits
















Ha esetleg elkerülte volna pár hallgatónk figyelmét, nagyon bírjuk, amit ez a három floridai srác művel. Indietronica zajjal, néhol őrülettel. Tökéletes.



Young Prisms: Friends For Now
















Nem figyeltél fel erre év közben? Megértjük, bár cici van a borítón. Bele kell mélyedni, átélni. Nem könnyű. Majd’ 36 perc zaj és ábrándozás. Az ördög a részletekben rejlik.



Yuck: Yuck
















Tavaly a Male Bonding volt a Nirvana-koppincs, idén ez. Na, de koppintani is tudni kell. Ha figyelmesen végigolvastátok a listát, láthatjátok, hogy nem az előremutató zenék dominálnak (volt ilyen ebben a „műfajban”?), ez sem az. Csodálkoznánk, ha a következő albumuk is ilyen jó lenne. De azért itt az év klippje: