Július 1-től lejár a bérleti szerődése a Mono csapatának a Wesselényi utcában, azaz lehúzza a rólót a szegedi underground egyik, az Undorgrund csapat utóbbi időkben legfontosabb bástyája. Mert törvényszerű, hogy Szegeden minden, igazán underground törekvést felvállaló és még koncertre is alkalmas hely befuccsol előbb-utóbb. Ez a helyzet némileg független válságoktól vagy éppen vállalkozókat terhelő teljesíthetetlen szabályoktól. Ez a törvényszerűség Szeged és a szegediek hibája. Az itt élők (na, és persze részben az egyetemisták) érdektelensége teszi lehetővé, hogy ez a város megrekedjen a "mediterrán" áljelzőnél és a szabadtéri nyögvenyelős hírnevénél. Nem csak szegedi jelenség ez az állandó befulladás. De ez nem mentesíti a "vakokat", itt sem. A szegedi underground (a minimál dj-ktől az afrobeaten át az alterbulik szervezőiig) nem tömegrendezvényeket csinál, nem várja el, hogy mindenki leboruljon. Csak annyit remél, hogy egy ekkora városban is akadhat arányaiban annyi, a tömegtől eltérően gondolkodó ember, mint a világ kulturális értelemben szerencsésebb tájain. És hogy ezeket az embereket össze lehet gereblyézni fasza bulikra, koncertekre néha. Most megint kiderült, hogy nem lehet. A Mono veszített, a programszervezők, együttesek és a kitartó kis közönség veszített. Majd nyit más hasonló hely, mondják egyesek. Lehet. És mi megint reménykedni fogunk. Egy ideig.

Ui: A szegedi Mono egykori, aprócska helyén, a Vitéz utcában várja ezentúl a kitartókat.
Ui 2: Az Undorgrund agyal a további lehetőségeken.
Ui 3: Minden hasonló hozzáállású szegedi helynek (és a jövőben a kis Monónak is) riszpekt a kitartásért.