Sajnos ez a nyár túl sűrű volt számomra, hogy alaposan végigvegyem a szokásosan rengeteg indie/alter/stb. újdonságot, ami elér hozzám, ezért ez most egy visszafogottabb ajánló a nyár terméséből, pótlunk majd úgyis. Viszont ígérem, ősztől új lendülettel, és talán segítő társakkal is folytatjuk, hogy segítsünk eligazodni az irgalmatlan zeneáradatban. Garázsrokk, pszichedélia, darkos posztpunk, lüktető techno, satöbbi a nyár kedvencei között. 
Az albumcímek a teljes albumra visznek, amúgy meg minden link egy-egy kiemelkedő számra, kattints, válassz új kedvencet, ajánlj te is!

Ahogy a lejátszóban, most is jussunk túl gyorsan (a szokásos 1-2 jó szám elismerésével együtt) a Peter Björn And John popkísérletén, a Metronomy önmagában bolyongásán, Aphex Twin kisujjrázásán, Jake Bugg danolászásán, satöbbi, ha lenne időm, ideírhatnék még vagy 50 kisebb csalódással járó vagy „elmegy/okés” albumot, na, jó, itt van még a tragikusan elhunyt Viola Beach bemutatkozó elköszönése, ami úgy pop, hogy nem gejl, kár értük – felfoghatatlan tragédia, de kijött például az új, elektronikus poppal próbálkozó Of Montreal, és a Deerhoof is ránk szabadította legfrissebb agymenését. Plusz azért szerettük az Avalanches kicsit túllazázott visszatérését, a Dinosaur Jr. összetéveszthetetlen, és már évtizedek óta hallott fordulatait, de hogy a széles körben kevésbé ismertekkel is bombázzunk: a Plague Vendor energikus, sötét, punkos alternatív rock-ja, a JEFF The Brotherhood retrós indie-je vagy a Comet Control pszichedelikus cucca is bejött. De szorítkozzunk a valamilyen szempontból érdekesebbekre, még ha nem is biztos, hogy mind jobb a fel- vagy fel nem soroltaknál:

A nyár legszórakoztatóbb albuma:

Bosco Rogers: Post Exotic - 2016
Könnyed, de mégsem súlytalan, hol garázsosan karcos, hol poposan simogató, hol pszichedelikusan andalító és minden pillanatában slágergyanús debütáló album a brightoni duótól.

Meglepő, nyári napfogyatkozások (valamiért ezek jólestek a napsütésben...):

Bestial Mouths: Heartless - 2016
Harcos-darkos, energikus-lehangoló posztpunk tarolás azoknak, akiknek éppen szükségük van egy kegyetlenebb Siouxsie Sioux-ra.

Winter Severity Index: Human Taxonomy - 2016
Finom posztpunk borongás egy római hölgy, Simona Ferrucci vezetésével. (Released by Manic Depression Records...)

Odonis Odonis: Post Plague - 2016
Zajos, szörfös-garázsosból gótikus-indusztriális-szintis bandává változó torontói trió, akik pl. a technológiai fejlődés okozta gondokról aggodalmaskodnak nagy zenei elődöket megidéző, ám nem csupán múltismétlő albumukon.

Legendák, akik hozták a kötelezőt, még ha esetleg volt is már jobb:

Swans: The Glowing Man – 2016
Michael Gira idős korára annyira elkapta a fonalat, hogy sorban hozza ki sötét, monumentális, letaglózó, jelentőségteljes, zajos, próbára tevő és iszonyúan szépséges albumait. Néhol talán ezt könnyebb hallgatni, mint némely elődjét, de a mester mindig kompenzál. Néhány számnak levágnám az első felét, de szerencsére ő nem teszi.

The Julie Ruin: Hit Reset – 2016
Jó, hát, már azért nem az az ifjonti láng működteti, de azért még mindig jólesik, ha a Bikini Kill és a Le Tigre Kathleen Hannája rikácsol egy kicsit idegesen. Az egyetlen baj, hogy már nem nyomja olyan komolyan, és a zene abszolút alátámasztja ezt, sőt, néhol túl poénos. Ez már az előző albumon is tetten érhető, de most már szinte zavaró, ha túllépünk azon, hogy szórakoztató. Midlife alterpunk.

Elektronikus bizsergetők:

Audion: Alpha – 2016
Matthew Dear 2004-ben indult technoprojektje új erőre kap, és abszolút felhasználóbarát, nagy terek betöltésére is alkalmas, mégsem buta döngöléssel teli albummal jelentkezik. Talán több meglepő pillanattal vagy figyelemfelkeltő ötlettel egy tényleg tökéletes album lehetne, de így is kellemes lüktetést ad az utcai tömegben lavírozáshoz vagy a metróban zsúfolódáshoz.

Factory Floor: 25 25 – 2016
A nyomasztó, minimalista posztpunk banda esztétikai szigorát már régen elektronikus zenében éli ki: hosszú, repetitív, szinte a végtelenségig lecsupaszított számaik ha jól sikerülnek, átkattintanak benned valamit, hogy természetesnek érezd az alig valamit tartalmazó ismétlődést. Ha jól sikerülnek. Itt, második DFA-nél kiadott albumukon már azért ez a koncepció nem elég, főleg, ha sokszor nem is túl delejezőek a számok. De az biztos, hogy most is elég egyedi utazásra visznek, és talán legközelebb megint csavarnak valamit a dolgon.

Crystal Castles: Amnesty (I)
Az első album az ideges-energikus-ikonikus énekesnő Alice Glass nélkül. És tulajdonképpen megállja a helyét. Végül is, a zenét eddig sem ő készítette, tehát maradnak a karcos-kaotikus számok, ám már akadnak érzelmesebb darabok is, és talán az egész befogadhatóbb lett a maga módján. A Crystal Castles talán már nem sokkol többé különösebben, de van még benne tartalék.

Talán már más blog témája lehetne, de a Solomun-remixek gyűjteménye is meglötyögtetett, pl. itt a szuper Foals-remix. Ha szereted a kellemes house-t.

A nyár magyar befutója:

Meteo: Spacemen & Other Favourites EP - 2016
A tavaly alakult Meteo most 4 elrévedezős, magával sodró, finom pszichedelikus számmal jelzi, hogy erősödik a hazai psych-színtér, és hogy megállja a helyét a külföldi hasonlók között. Mint nyilatkozták, az album címe utalás egy Brian Jonestown-albumra, és ezzel meg is adnak egy erős hivatkozási pontot...