Izlandi vonós depitől vidám angol indie popig, odacsapós horvát posztpunktól törékeny lelkű magyar singer-songwriterig, amerikai szupersztároktól feltörekvő orosz shoegaze-ig rengeteg friss, 2015-ös és tavalyról átcsúszott alternatív zenei megjelenést böngészhetsz végig havi albumajánlónkban. Ugyan mi rangsoroltunk, de ez teljesen szubjektív, és még magunkban is változhat, ahogy hallgatgatjuk ezeket, így igazából mindegyik albumot ajánljuk. Kattints, hallgass beléjük, ahol van, nézd meg a klipet, szerezz új kedvenceket!

Amiben csalódtunk, vagy ezért-azért muszáj volt meghallgatni, de nem a mi világunk

The Decemberists: What a Terrible World, What a Beautiful World - 2015
Biztos sokan szeretik az ilyen érzékeny indie zenét, hiszen híresek, de képtelenek voltunk végighallgatni az új albumukat is. Tegyél egy próbát, lehet, hogy ez a te érzelmi hullámhosszod, a miénk nem, az biztos. (vP)

Amik elmentek, azaz voltak élvezetes pillanataik (kattints az albumcímekre!):

Björk: Vulnicura - 2015 
Az idén 50 éves Björk tíz éves kapcsolatának csúfos végét elpanaszoló, vonósokkal teli őszinte és szomorú albuma. Még elviselhető is, ami azért nem egyértelmű nála sosem, menő producereket is talált. És mégis: a nagyívű vonós betétek inkább szépek, mint szomorúak, és Björk is csak a maga módján elénekli a szomorú szövegeket, anélkül, hogy maguk az énekdallamok szomorúak lennének, azok is inkább szépek. Így aztán nagyon szép az egész, csak egyrészt nem adja át megfelelő mértékben a fájdalmat, másrészt, mivel a producereket nagrészt visszafogta, elég egysíkú is. (vP)

Panda Bear: Panda Bear Meets The Grim Reaper - 2015
Az Animal Collective egyik tagja, Noah Benjamin Lennox akár alapegyüttesével, akár ezen a néven ad ki zenét, a sznobok azonnal rávetik magukat, és általában túlértékelik. Mindig kísérletező, mindig valami különlegeset nyújtó, ez igaz, de hogy mindig élvezhető, az nem biztos. Ez a munkája nem állítja kellemetlen kihívások elé a hallgatót, egy érzékenységgel teli elektronikus indie album, amivel érdemes próbát tenni, de talán az sem olyan nagy baj, ha kimarad (bocs, Panda). (vP)

Hanni El Khatib: Moonlight - 2015
Aki szereti a 70es évek rockjába kalandozó zenéket, mint, mondjuk, amit Pop Levi művel hosszú évek óta, ezt is kedvelni fogja. Hanni El Khatibban azonban kevesebb az őrült energia, mint említett kollégájában, viszont sokkal rádióbarátabb, a személyes kedvenc Moonlight és a Chasin’ például szuperül sikerült slágerek, amikbe bármikor jó belefutni. Szóval, jó, jó, csak könnyen bele lehet unni a panelekbe.

Dan Mangan + Blacksmith: Club Meds - 2015
Dan Mangan egy vancouveri singer-songwriter, aki ugyan folkos cuccaival sikert aratott hazájában, ám valahogy nem tudott betörni az USÁ-ba. Két évvel előző albuma után aztán nagy váltással jelentkezett: experimentális zenékben is jártas együttest gründolt maga köré, és intim, befordulós számait nagyon jól elhelyezett ötletekkel, hangokkal, effektekkel dobták meg, amiktől az ernyedtebb számokat is élmény hallgatni. Jól megérdemelt, révedezős egyedüllétekhez erősen ajánlott.

Jack Ladder & The Dreamlanders: Playmates - 2015
Ez az ausztrál fickó nagyon tud földijére, Nick Cave-re hajazni, de most kísérletezget azért. Pl. a felkapott Sharon Van Ettent is beveszi 1-2 számba, és az elektronikus zenébe is belekóstol, sőt, kifejezetten karcos, meglepően odacsapós az album egyébként legjobb száma (Reputation Amputation). Lehetne megragadóbb az egész, de azért ez úgy “elmegy kategória”, hogy tulajdonképpen kedveltük. (vP)

Sleater Kinney: No Cities To Love - 2015
A riot grrrl irányzat 90es évekbeli alapegyüttese 10 év után jelentkezik új anyaggal, és egyáltalán nem  hallatszik rajtuk a kihagyás. Folytatják, ahol abbahagyták, és ennek pl. a Pitchfork nagyon örül, de sajnos minket nem mozgatott meg annyira ez a csajos-rokkos dolog, valahogy nem találtunk benne elég érdekességet. (vP)

Alex Calder: Strange Dreams - 2015
Alex Calder álmodozós-pszichedelikus, lo-fi világát már az előző, Time EP-n is nagyon megszerettem, és most is hozza ezt a különös világot, szóval a fíling teljesen rendben van. Csak a fílingen kívül még jobb, ha a számok is felérnek az atmoszférateremtés szintjére, és ez talán nem annyira sikerült. Ettől még mindig nagyon szimpatikus. (vP)

Be Forest - Earthbeat - 2014
Ez egy tök szép dreampop album, csak nehéz emlékezni rá. De ha hallgatod, tetszik. (vP)

Guster: Evermotion - 2015
Ha valaki szereti a kedves, keserédes, nem sok vizet zavaró, de tulajdonképpen kellemes indie-t, szerencsére a január annak is tartogatott hallgatnivalót. (vP)

The Sidekicks: Runners In The Nerved World - 2015
Lenyugodott egykori mérgesgyerekek 90es éveket idéző, meglehetősen amerikai, de kedvesen energikus indie rockja.

Ex Cops: Daggers - 2014
Csajos alternatív popzene, nekünk néhol túl fülbemászni akaró, viszont nem valami érdekes. 1-2 szám azonban tényleg kiemelkedik (Black Soap, Weird With You), ráadásul feltűnik Ariel Pink is az egyik kellemes darabban. (vP)

Faust: Just Us - 2014
Vicces, hogy néha túl popnak találunk sok mindent, aztán ha valami túl kísérletező, akkor meg azért húzzuk a szánkat. Meg hogy jövünk ahhoz, hogy ebbe a kategórába tegyünk egy Krautrock-legendát? Mégis, bár atmoszférája visszahozza a Faustra jellemző experimentális pszichedéliát, ez az album tényleg nagyrészt ötletek, improvizálások gyűjteménye, amiket ki lehettt volna dolgozni érdekesebbre is. Mint ahogy az abszolút kiemelkedő Sur Le Ventre című számnál sikerült. (vP)

Amiket kedveltünk, azaz többször is szívesen hallgattunk (kattints a videókra, albumcímekre!):

Belle & Sebastian: Girls In Peacetime Want To Dance - 2015
A kultikus skót indie pop együttes úgy az egyik all-time kedvencem, hogy valószínűleg nem sok albumukkal vagyok teljesen kibékülve. Így van ez most is: bár megint ízelítőt adnak zsenialitásukból, abból a csodálatos érzékenységből, amire csak ők képesek, sajnos  többnyire nem olyan tökéletes számokban teszik ezt, amiket szeretnék hallani tőlük. Nyitnak az elektronikusabb, felszabadult pop felé is, az intimebb (van, ahol az ő mércéjükkel is nagyon személyes) pillanatok mégis megkapóbbak. Ez egy nagyon-nagyon jó együttes jó albuma. (vP)

Smashing Pumpkins: Monuments To An Elegy - 2014
Sosem voltam igazán Smashing Pumpkins-os a 90es években, de amit szerettem tőlük, azt nagyon,  ide pedig nem az erőltetett keménykedések, hanem a keserédes, hol karcos, hol gyönyörűen lágy-szomorkás számok tartoztak. Na, Billy Corgan és aktuális csapatának mostani visszatérése inkább erre a vonalra megy rá, és ha nem is lesz örök kedvenc, nagyon szépen hozza vissza a 90es évek alternatív gitárzenéjét, és azt a hangulatot, amitől ők voltak a világ egyik legmenőbb zenekara. Nincs rajta rossz szám, a Being Beige és a Dorian pedig bátran ajánlható ízelítőként bárkinek. (vP)

Thee Oh Sees: Drop - 2014 
Egyik kedvenc, hol punkos, hol pszichedelikus, munkamániás garázsrokkbandánk sokkoló, határozatlan időre történő leállást előrevetítő bejelentése után nem sokkal mégis inkább új anyaggal jelentkezett tavaly tavasszal, ami nem vert nagy port, én is decemberig vártam vele. Kár volt, mert bár elsőre nem üt nagyot, visszafogottabb számok gyűjteménye, azért hozza a John Dwyer alapítótól és aktuális társaitól megszokott magas minőséget, és tágítja némileg a Thee Oh Sees-ről alkotott képet. Tessék egy az egyben meghallgatni! (vP)

Twerps: Range Anxiety - 2015
Önfeledt tinglitangli, izzadtságszagmentesen könnyed gitáros indie pop jó pár kedvenccel. (vP)

Pond: Man It Feels Like Space Again - 2015
A Tame Impala 3 tagját is magában foglaló Pond híresebb testvéregyütteséhez hasonlóan pszichedelikus pop/rockban utazik, de talán játékosabban. Új albumuk meg kifejezetten felszabadult, a lebegős számokon kívül vidám táncos számok is akadnak, úgyhogy hagyd hátra az uncsi hétköznapokat, és szakadj ki egy kis időre!

Marilyn Manson: The Pale Emperor - 2015
Nem szokásunk Marilyn Manson albumokat ajánlgatni már egy ideje (első korszaka után érdektelenné vált a darkos műmájer keménykedés valahogy), de ez most jólesett. Visszafogottabb, fülbemászó, nagyon jól szóló számok, bárki számára elviselhető slágerekkel, de azért a szokásos sötét hangulatban, szóval nem önmaga meghazudtolása az egész. Csak azt nem értem, hogy nem unja ezt a sok démont, angyalt, Istent, ördögöt, komolyan, egy keresztényrock zenekar nem említ ennyi vallási vonatkozást. (vP)

Erase Errata: Lost Weekend - 2015
A 2000-es évek elején csúcson lévő poszt-riot grrl banda hosszú idő után újra összeröffent egy gyorsan összedobott, rövid albumra, csak hogy bizonyítsák: az idő vasfoga csak egy üres frázis. Kemény csajok, akiknek kisujjban van a műfaj, és még vannak ötleteik. (vP)

The Dodos: Individ - 2015
Beletelt pár évbe és némi önismereti tréningbe, de most már bátran kijelenthetem: szeretem a The Dodos-t. A kaliforniai duo igazi, jó értelemben vett amerikai indie-t nyom, folkos beütéssel és sok érzelemmel, ügyesen egyensúlyozva a boldog-felemelő himnuszok és a keserédes-nosztalgiázó merengések között. Akárhogy is, jó őket hallgatni, így, 35 év felett. (hp)

The Delta Riggs: Dipz Zebazies - 2014
A melbourne-i együttes aktuális, második albumán a bandcamp-címkék: blues, experimental, rock. Hát, ettől én nem biztos, hogy kedvet kaptam volna, de szerencsére belehallgattam, és fülbemászó dalokat, dögös ritmusokat találtam, tényleg ajánlom mindenkinek aki szereti a múltidéző, mégis korszerű, hallgatóbarát, nagyon jó értelemben vett gitárzenét. (vP)

Archive: Restriction - 2015
Mi még a 90es években, trip-hopos időszakukban szerettük meg az Archive-ot, de az évek során még jó néhány stílussal variáltak, most pedig azoknak kedveznek, akik szeretik az UNKLE-szerű, patetikus, elektronikus alapú, de gitárt sem nélkülöző zenét. Hazájukban Angliában sosem lettek igazán népszerűek, és valószínűleg ez sem hoz áttörést, mindenesetre akad pár igazán sodró, nagyívű szám, és lassabb számokat feldobó megoldás, hogy újra és újra előkerüljön a Restriction. (vP)

Johnny Aries: Unbloomed - 2014
A túl korai véget érő, remek, szörfhatásokkal operáló Two Wounded Birds frontembere Angliából New Yorkba költözött, és manapság a szóló anyagok készítése mellett barátai, a The Drums koncertcsapatát erősíti. Ennek megfelelően első albumán keverednek a Smiths-, Drums-, szörf hatások. Sajnos a Two Wounded Birds-öt azért nem közelíti meg, két szuper, néhány jó, és sajnos még több érdektelenségbe forduló szám van rajta, ám valahogy szimpatikus a hozzáállás, sajátos hangulatot tud teremteni, és még jó cuccokat remélünk tőle, szóval szívesen hallgatjuk. (vP)

Kite Party: Come On Wandering - 2014
Philadelphai álmodozós-jópofa-kiabálós indie, ami lehet, hogy nem ragad meg annyira, de ha egy bárban/kocsmában végigmenne ez az album, tuti, nagyon jólesne. 1-2 fénypont: Sterile Everybody, Supervillain. (vP)

Piresian Beach: K​.​u​.​K. Piresian Beach & S. M. Matthias von Stumberger - 2014
Németh Zsófi, az utóbbi évek magyar hálószobapop színterének egyik úttörője az általunk is játszott/említett I Cannot See For Miles EP után egy másikkal is jelentkezett tavaly (év vége felé), ezúttal szlovén alkotói segítséggel. A karcos, lo-fi garázshangzás természetesen maradt, és még “slágert” is tartalmaz (ld. klip), kattints, ne hagyd ki! (vP)

Norbert Kristof: Koreatown - 2015
Nem annyira az én világom ez a klasszik singer-songwriter műfaj, de Kristóf Norbert olyan állhatatosan műveli ezt évek óta, hogy tiszteletet érdemel, főleg, hogy egyre jobb. Sérülékeny lélek, gitár, elképzelt tábortűz - bárki kerülhet olyan hangulatba, hogy ez a pár szám jólessen, a címadó dal pedig tuti beragad a fejedbe. Egy kicsivel több varázslat (tudom, hülye szó, de mégis), ennyi hiányzik, különben egy rossz szavam sincs. (vP)

Amiket mindenképp ajánlunk, azaz legszívesebben ezeket hallgattuk (kattints a videókra, albumcímekre!):

Menace Beach: Ratworld - 2015
A leeds-i és a Hookworms MJ-je által is támogatott Menace Beach zajos, friss indie rockja egy nagyon kellemes meglepetés. Hol a Wavves jut eszembe, hol a My Bloody Valentine-t idézik, és bár bele tudnak süppedni jól kigondolt világukba, főleg a vége felé, az egészben van annyi lendület, ötlet, hogy a hónap egyik leghallgatottabb albumává váljon nálunk. (vP)

The Primitives: Spin-O-Rama - 2014
Ugyan, mit tud 2014-ben hozzátenni az életműhöz egy legendás, zajos-kedves indie pop zenekar, amely 1988-ban követte el a legnagyobb slágerét, ? Hát, az a helyzet, hogy nemcsak visszahozzák az egykori hangulatot, de csúcsformájukat is túlszrányalják fülbemászó, energiával teli, könnyed, de nem bután felszínes, néha kis zajjal is operáló gitárpopjukkal, ami nosztalgia nélkül is megállja a helyét. Semmit sem öregedtek, és manapság senki sem csinálja olyan jól ezt a műfajt, mint ők. (vP)

Disappears: Irreal - 2015
Ez egy igazán súlyos darab azoknak akik szeretik a repetitív, nyomasztó, klausztrofóbiás számokat, amik próbára teszik a türelmet. Nekem pl. a fiatalságomat idézik, amikor még volt időm önsajnálatba merülve, a fotelben cigizgetve, az eget bámulva végighallgatni egy-egy hasonló albumot. Nem voltam jó passzban, mégis néha hiányzik ez a betemetkezés, a rosszullevés szabadsága és tetézése. Ja, és iszonyú jól szól. (vP)

Dark Horses: Hail Lucid State - 2014
Az angol Dark Horses előző, debütáló albumát Richard Fearless, a Death In Vegas atyja producerelte, és bár nem volt tökéletes album az sem, többek között az olyan egyből ütő slágerek, mint az Alone hatására a szakma is felfigyelt, hogy itt valami különleges történik. Aztán szép csöndben tavaly kijött a folytatás, és bár nincs ilyen egyértelmű sláger, ráadásul lehetett volna még mit tökéletesíteni rajta, ahogy a hangzáshoz, hangszerekhez, dalkészítéshez, alternatív zenéhez állnak, az lenyűgöző. Még a kevésbé sikerült számokat is jó hallgatni, mert süt belőle a hozzáértés és elkötelezettség. Aki nem ismerte őket eddig, biztos várt valami műfaji fogódzkodót, mint pl. hogy posztpunk elemek is vannak benne, de a béna szavak helyett hallgass bele! (vP)

Vlasta Popić: Kvadrat - 2015 
Oké, egy kicsit elfogult vagyok, hiszen kedves cimboráim révén (akiknek örökre hálás leszek ezért) ez a horvát alternatív vagy, mondjuk, posztpunk zenekar játszott a lagzimon. De ők szerencsére elfogultság nélkül is jók. Az előző albumukon megismert irdatlan energia most is jelen van, de inkább komolyabb megoldások formájában, mint táncoltatásban. Ezek a nagyon-nagyon szimpatikus fiatalok ugyanis tényleg tudnak zenélni, aki látta őket élőben, annak kétsége sem lehet efelől, aki meg nem, az pótolja, amint tudja, mindig koncerteznek Magyarországon. Szóval, az 1-2 gyorsabb, punkosabb tétel mellett több lassabb, zajosabb, súlyosabb darab is akad, nagy hibát vét, aki úgy gondolja, ezzel laposabb lett a zenéjük. Külön érdekesség, hogy az évek óta több mint lelkes szegedi közönség által okozott hangulatot egy Szeged című számmal örökítik meg. Letölthető ingyen, de tudjátok mit? Ha valakinek, akkor nekik adjatok pár eurót ebben a hónapban. (vP)

Pinkshinyultrablast: Everything Else Matters - 2015
Ki gondolta volna, hogy a hónap shoegaze albuma Szentpétervárról jön? És még az is meglehet, hogy az év legjobbja, ugyanis nemcsak profin másolja a Cocteau Twins vagy a My Bloody Valentine megoldásait, azt más is tudja, de tényleg nagyon otthon vannak a műfajban, és képesek a saját fejük után menni. Gyönyörű, hadd közhelyeskedjek, éteri női ének, zajzuhatag, feszes basszus, lendületes ritmusok. Szépség, kedvesség, szomorúság, karcosság frissen, ihletetten. (vP)

Camp Koala: Demo - 2015
Ez a kis DIY EP azért szerepel itt, mert egy igazi, hol punkos hevületű, hol shoegaze-es levertségű magyar meglepetés az egyébként éppen friss EP-vel jelentkező Fuseism Rádijával és Girls Say Yes Lillával. Barkács fíling, hihető és jól sikerült dalok, én például a Don’t-ot volt, hogy napi háromszor meghallgattam, úgy beragadt. Ne menj el mellette! (vP)

+1 szegedi:

Gazpröm: A Dudva visszatér II. - 2015

Nem igazán a mi műfajunk a kajabálós hardcore punk, viszont ezt jópofa cimbóink csinálják (pl. Dudva, aki a CPg-ben is basszerozott, illetve a Hiteljugendet vezette, Sch Bandi, aki például az Umreti Fitből, az Argument Clinic-ből vagy éppen a Kemény Henrikből lehet ismerős és Beton Balázs, a Rádió Mi Betönkeverő c. metálműsorának karakteres szerkesztője) jópofa cimbóink segítségével ("Rákosi" Attila, "Umreti" Lacó), így ha éppen rövid, ütős, nagyon mérges és magyar nyelvű számokra lenne szükséged és masszív DIY-hangulatra, akkor ők az embereid!



(Szerzők: vP=viorelPOP, hp=hosszúpuska)