Három hónap új alternatív, indie és ideillő elektronikus megjelenéseit szemlézzük ezúttal a darkos posztpunktól az ún. IDM legnagyobb alakjának visszatéréséig, a garázsos, pszichedelikus múltidézésektől a szürreális magyar jazzpunk megújhodásáig. Na, meg a dán fiatalok. Mindent ajánlunk, legfeljebb van, amit kevésbé lelkesen, és mivel mi is több zenét hallgattunk azért ennél, biztosan te is, szóval, javasold nyugodtan vonatkozó kedvencedet!

Amikben csalódtunk, vagy ezért-azért muszáj volt meghallgatni, de nem a mi világunk (kattints az albumcímekre!):

Einstürzende Neubauten: Lament - 2014
A valaha volt LEGESLEGNAGYOBB zajzenekar és nagy kedvencünk új anyagát élő előadásra tervezték, és nem is jön vissza felvételen az ereje, még ők sem tekintik rendes új stúdióanyagnak. Blixa Bargeld orgánuma mindenesetre csodálatos, ha tehetitek, élőben nézzétek meg ezt, mert otthoni hallgatásra elég halovány. (vP)

Alt-J: This Is All Yours - 2014
A hirtelen felkapott angol banda, amit az új Radioheadnek vártak, nem bizonyít a folytatásban. Unalmas gitározgatás, nem is értem, miért említjük meg, a linkelt számot azért lehet élvezni. (vP)

The Ting Tings: Super Critical - 2014
Kezdetben egyszerre volt bennük valami lázadó pimaszság és ötletes pop, aztán szép lassan az önismétlés és elerőtlenedés érdektelenné tette őket. A szokásos néhány jó számból már csak egy maradt erre az albumra, de aki ilyen csajos-langyos popzenére vágyik, hát, tessék. (vP)

Karen O: Crush Songs - 2014
A Yeah Yeah Yeahs méltán híres énekesnője biztos sok mindent felvillant érdekes személyiségéből, de a megvalósítás elég ásítós, tábortüzes egotrip. De ettől még jól eshet. (vP)

Zoot Woman: Star Climbing - 2014
A 2000-es évek elején, amikor a Zoot Woman finom, indie electropopja divatos volt, sokat hallgattuk, azóta az alapító Madonna és a Killers producere is volt, most visszatért régi bandájához. Ám az eredmény egy teljesen felszínes popalbum, ami háttérzenének talán okés, úgy kevésbé feltűnő, mennyire gejl néhol. (vP)

Weezer: Everything Will Be Alright In The End - 2014
Az egykor kedves számaitól, vicces keménykedéseitől népszerű zenekar mára alternatív stadionrockot gyárt, sajátosat, de egyáltalán nem érdekeset. (vP)

Zola Jesus: Taiga - 2014
Az orosz származású amerikai énekesnő nagyokat énekel, jaj, túl nagyokat is. Bevallom, fárasztanak ezek a kivételes hangú és azt túlságosan kihasználó énekesnők, és most az is hátrány, hogy jellegtelen indie poppal próbál népszerűbb lenni. De tegyél egy próbát, ha neked mindezek bejönnek. (vP)

Erlend Øye - Legao - 2014
A Whitest Boy Alive és a Kings Of Convenience alapítójának friss szólóalbuma túl finom, túl felhasználóbarát, túl kellemes popzene. (vP)

Kindness: Otherness - 2014
Igazából ez egy szuper album annak, aki szereti a tök jól elkészített popzenét. Engem egyrészt ez hidegen hagy, másrészt vártam tőle valamit, ami nem ez. (vP)

OK Go: Hungry Ghosts - 2014
A zseniális klipekhez rendre feltűnően közepes, igazi amerikai, behízelgő alternatív rockzenével operáló zenekar sajnos most sem lepi meg a hallgatókat. Kár. Azért a videót nézd meg, kafa! (vP)

Amik elmentek, azaz voltak élvezetes pillanataik (kattints az albumcímekre!):

Blonde Redhead: Barragán - 2014
Nagy kedvencünk a kultikus, nagyobb sikereit a 90es, 2000-es években villantó New York-i trió, de sajnos - ahogy ezt az utóbbi időkben megszokhattuk -, ez az újdonságuk sem üt nagyot. Túl visszafogott, minimalista alternatív album ez, ami nem rossz, és az ének is még mindig elbűvölő, csak, hát, volt jobb. (vP)

Aphex Twin: Syro - 2014
A közmegyegyezés szerint borzalmasan elnevezett IDM 90es évekbeli királya évtizedes hallgatását törte meg új anyaggal (igaz, előtte, még egy régit is bedobott csak úgy), ami újra elvezet a csak rá jellemző, torz arcokkal, gyermeki ártatlansággal, nyomasztó szürrealitással és féktelen kísérletezőkedvvel teli világba, de csak úgy óvatosan. Ez még nem lenne baj, de a számok túlságosan nagy egységet alkotnak, ami fárasztó tud lenni, és nem csak a végére. Tulajdonképpen nem tesz semmit az életműhöz, igaz, nem is rombolja. (vP)

Caribou: Our Love - 2014
Dan Snaith a 2010-es Swim LP-vel ért a csúcsra, és bár újabb kísérletezgetése az elektronikus zenével a Pitchfork szerint Best New Music, sajnos visszalépés jelent számunkra. Nem is az a baj, hogy intimebbek a dalok, csak valahogy nem sikerültek olyan jól. Inkább a csalódás sorolta az “Elmegy” kategóriába, nem rossz azért. (vP)

Thom Yorke: Tomorrow’s Modern Boxes - 2014
Egy meglepetésalbum ismét Nigel Godrich-csel összedolgozva. Én nagyon szeretem, ahogy a Radiohead énekese viszonyul az elektronikus zenéhez, csak ha 8 számon keresztül kábé ugyanazt ismételgeti, akkor a BitTorrentes megjelenés újdonságához nem ér fel a tartalom. De a világért sem tántorítanék el senkit. (vP)

Royal Blood: Royal Blood - 2014
Aki szereti a White Stripes-t, annak itt az utánpótlás. Hasonló energiák, hozzáállás, Jack White zsenije nélkül, de nagyon meggyőzően. (vP)

Ariel Pink: Pom Pom - 2014
Nagyon felkapott előadó, de extrém, erős és szerteágazó személyisége sokszor agyonnyomja a dalokat, és ha ezekből még sok is van, akkor nehéz végig bírni. Hol a 80as évekbe nyúl, hol kuplészerű, nagyon színházias, lehengerlő az biztos, de túl sok. (vP)

King Tuff: Black Moon Spell - 2014
Retró, garázsos rock, ami hiába egészen kiváló, kicsit a csömör érzését hozza. (vP)

Mystic Braves: Desert Island - 2014
60as évekbe kalandozó album, aminek legfőbb erénye a múltidézés. (vP)

The Coral - The Curse of Love - 2014
A The Coral sem tudja már annyira faszán megragadni a 60as évek pszichedéliába merülő hangulatát, mint az első két albumon, de azért ez több mint kellemes hallgatnivaló, pár igen jó számmal. (hp)

Ex Hex - Rips - 2014
Tipikus túlhájpolt amerikai csaj-szupergrúp rövid és velős pankrokk szösszenetekkel. Autózáshoz tökéletes, de bringázáshoz is megteszi. (hp)

Stars: No One Is Lost - 2014
Az aranyos indie pop kanadai helytartói alkottak már pár cuki kedvencet, de ez most túl pop nekem. Az Are You Ok? azért betalált. (vP)

Kele: Trick - 2014
Az egykor nagy sikerű Bloc Party frontemberének 2. elektronikus szólóalbuma. Az előző színes volt és meglepően szórakozató, ez most egységesebb, introvertáltabb és színtelenebb. Viszont nyugis és jól szól. (vP)

Merchandise: After The End - 2014
Rájuk azért figyelt fel mindenki, mert a feltűnő Smiths-hatásokat kaotikus, zajos dalokba csomagolták. Na, ebből mostanra maradt a Smiths, és egy “érettebb”, viszont kevésbé karakteres teljesítmény. Azért kellemes. (vP)

Bass Drum Of Death: Rip This - 2014
Energikus, garázsos vehemenciájú rokkdalok, amik ugyan nem állnak hozzánk olyan közel, de élőben biztos élveznénk, meg ugrálnánk. (vP)

The Juan MacLean: In a Dream - 2014
A DFA kiadó egyik húzóneve, az LCD Soundsystemes James Murphy barátja tulajdonképpen olyan elektronikus zenét csinál, amit bárki meg tud hallgatni, de azért nehéz rajongani. 1-2 számot azért mindig nagyon eltalál (pl. a linkelt darabot), és aki bírja a 80as évek felismerhető zenei kellékeit, ezt is élvezni fogja. (vP)

Johnny Marr: Playland - 2014
A Smiths legendás gitárosát mindig érdemes hallgatni, egyáltalán nem öreges most sem, igaz, kicsit izzadtságszagúan próbál valami slágereset összedobni. (vP)

Perfume Genius: Too Bright - 2014
A queer kategóriát abszolút kimerítő énekes bár megalkotta az év egyik legjobb számát (a linkelt Queen), de ahogy sejteni lehetett, a többi dal túl melodramatikus, zongorás darab, ami illik ugyan hozzá, csak kevésbé fog meg. (vP)

The Kooks: Listen - 2014
Az egykor felkapottabb brit együttes érdekes visszatérése, a szokásos brit indie rockot megbolondították ezzel-azzal, de marad háttérzene. A linkelt kislemezsláger Down azért jól sikerült tényleg. (vP)

TV On The Radio: Seeds - 2014
Na, ez tényleg egy jó kis alternatív popalbum. Minket ugyan nem nagyon kavart fel, és egyik szám se lett kedvencünk, de igazán jól megcsinált, kellemes hallgatnivaló. (vP)

Lillies And Remains: Romanticism - 2014 
Néhol táncos, néhol kedves indie, persze sok panellal, de azért vicces dolog Japánból ilyen zenekart hallani, és tényleg vannak jól elkapott pillanatai. (vP)

Whirr: Sway - 2014
Shoegaze, ahogy azt játszani kell. A műfaj rajongóinak, senki másnak. (vP)

Shellac: Dude Incredible - 2014
Az amerikai alternatív zene örök kívülálló, kérlelhetelen ikonja, Steve Albini azt teszi, amit mindig is: férfias, megmondós és meglehetősen zárt univerzumában marad repetitív, néha direkt szenvedést okozó számokkal. Aki szerette az elmúlt évtizedekben, most is fogja. (vP)

Julian Casablancas + The Voidz: Tyranny - 2014
A The Strokes énekesének sok az energiája, itt meg kiéli. Nem fél az elektronikus elemektől sem, remek ötletek is vannak, csak ez most a sokat markol, keveset fog vehemencia. A beleszarós ének még mindig nagyon jó, de mindenkiből túl sok került erre az albumra. (vP)

Death From Above 1979: The Physical World - 2014
Dance-punk 2014-ben??? Nem kell ilyen lesajnálónak lenni. Miért ne lehetne, ha jó rá dühöngeni meg szorongani? Ez a harsány vonal azonban nem a mi terepünk, és a számok nem győznek meg, hogy az legyen. (vP)

Inspiral Carpets: Inspiral Carpets - 2014
A 80as évek végi, 90es éveke eleji Madchester-éra (legalábbis a Stones Roses-hoz vagy a Happy Mondays-hez képest) kevésbé kultikus, de azért meglehetősen sikeres zenekara 20 év után készített új stúdióalbumot, és bár hozzák az egykori, Hammond-orgonás, slágergyanús hangulatot, sajnos kevés az igazán kiemelkedő ötlet. Azért a linkelt szám John Cooper Clarke punk költővel tényleg jóság. (vP)

Satöbbi a We Were Promised Jetpacks skót indie rockjától a Ritual Howls barkácsdarkjától a posztpank észt panelmunkásain, a Junk Rioton, a Bored Nothing szobaindie-jéig vagy a The Growlers garázspopjáig.

Amiket kedveltünk, azaz többször is szívesen hallgattunk (kattints az albumcímekre!):

The Drums: Encyclopedia - 2014
Az első két album (és az EP-k) szörfös, indie popos, new wave-es, sokszor szirupos világát egyszerűen imádtam, még ha akadtak is kevésbé eltalált darabok, sikerült tökéletes egyensúlyt teremteni a hatások között, így stílusosan alkottak egy szeretnivaló, saját szigetet. A 3. album kicsit hidegebb, szögletesebb, mérgesebb, és az arányok torzulása az önismétlésekkel együtt már sajnos nem okoz akkora örömet. Azért még mindig kedvencek, és nem hiányoznak a jól eltalált számok sem, úgyhogy nincs vész. (vP)
Lower: Seek Warmer Climes - 2014
Dán fiatalok nagyon jól sikerült, érett posztpunk albuma, és bár most még az alább említett Iceage árnyékában maradnak pechjükre, ez simán megváltozhat. Mindent tudnak a műfajról, épp csak egy kicsit többször kellene a kötelező elemekből egy csipetnyi csodát varázsolni. (vP)

Interpol: El Pintor - 2014
A borongós posztpunk 2000-es évekbeli uralkodói ugyan valamennyire megálltak a kényelmes unalomba merüléshez vezető úton, de a nagy albumoknak csak árnyéka a viszatérés. Azért ha nincs is sok nagy kedvenc az újak között, egészben nagyon kellemes hallgatnivaló, összetéveszthetetlenül Interpol. (vP)
 
The Twilight Sad: Nobody Wants To Be Here And Nobody Wants To Leave - 2014
Ha már az Interpolnál tartottunk, ugyanebbe a patetikus, fájdalmas-szép posztpunk stílusban utazik ez a stabilan jó albumokat hozó skót zenekar, akik olyanok, mint az Editors, csak jobbak. (vP)

I Love You but I've Chosen Darkness: Dust - 2014
És folytatjuk az Interpolhoz kapcsolódó sort. Szép, szomorkás vagy keserédes, de nem enervált alternatív album ez, 8 évvel az első után. A kiemelkedő számok ellenére monotonná tud válni könnyen, de lehet, hogy valakinek meg az egységessége tetszik. Az biztos, hogy érdemes hallgatni, már csak ízlésessége miatt is. (vP)

Thurston Moore: The Best Day - 2014
Ha valakinek hiányozna a jelenleg jegelt, tényleg kultikus Sonic Youth, akkor az alapító-frontember segít ebben, igaz, a késői Sonic Youth tökéletes folytatása ez az album, egyesek szerint laposan, másoknak meglepően jól lavírozva a zajok és hallgatóbarátság között. Ha valaki újítást keres, csalódik, ha viszont kellett már az ismerős hangzás, akkor visszatérő hallgatnivaló lehet. Mindent összevetve: jól sikerült, igazi alternatív gitárzene. (vP)
Mazes: Wooden Aquarium - 2014
Finom alternatív album néhány kiemelkedő számmal, több kellemes középszerűvel, van, akinek elvész a tömegben, van, akinek meg havi kedvence. Hallgatóbarát, de nem behízelgő. (vP)

Elephant Stone: The Three Poisons - 2014
Egy újabb jól sikerült pszichedelikus rocklemez, ám a remek megvalósítás és ötletek sosem állnak össze katarzissá, várunk, csak várunk a számokban szunnyadó erőre. Na, de nem is kell mindig katarzis! (vP)

Esben & The Witch: A New Nature - 2014
Aki szereti a Savages-féle (és időben távolabbra tekintve Siouxsie-s) kemény csajos, hideg, sötét posztpunkot, annak ez is be fog jönni. Szép, nagyívű, érfelvágós ópuszok, tényleg majdnem tökéletesen. (vP)

Wand: Ganglion Relief - 2014
Egy szuper kis garázs/pszich-rock debüt, amely nem fél átlépni saját határait - még kedvenc lassú számot is tartalmaz (Growing Up Boys), ami ritka! (vP)

101A - Traveler in Room Zero - 2014
Idegesítő bloggerek szoktak olyasmivel jönni, hogy "ha egy shoegaze albumot hallgatsz meg ősszel, ez legyen az", úgyhogy csak annyit erről a japán gyöngyszemről, hogy pótolja azt, amit a Blonde Redhead-ből 2007 óta hiányolunk. (hp)

Deerhoof: La Isla Bonita - 2014
Az 1994 óta fennálló amerikai zenekar hihetetlen, de ugyanazt csinálja húsz év után is, mint mindig: kicsit őrült, néhol nyakatekert és azonnal felismerhető alternatív rockalbumot hoztak össze. A mindig cuki hangú énekesnőjük most is lágyítja a dolgot, de annyira nem is kell, ez egy normális idegrendszerű (bár nem egyszerű ízléssel rendelkező) embernek is befogadható anyag tényleg tök jó számokkal. (vP)

Cousins - The Halls of Wickwire - 2014
A hagyományos kanadai indie (Broken Social Scene, Wolf Parade) nyomdokain haladva a Cousins idei albumán alig van üresjárat, akad rajta viszont rengeteg mókás-mérsékelten zajos fülbemászó szám. (hp)

Tricky: Adrian Thaws - 2014
A trip-hop legenda saját hőskorába nyúl vissza, és bár néha elcsépelt módon teszi, és a dalok sem érik el az előző album színvonalát, mégis szerethető az egész lenyomós nyomorfestéstől popos borongásig. A régi Tricky híveinek! (vP)

Jamie T: Carry On The Grudge - 2014
Anglomán popbarátoknak kellemes hallgatnivaló, hiszen egy igazi brit karakter a srác mindenestül. Jópofa számok kicsit túl sok belassulással és poprefrénnel. (vP)

Lamb: Backspace Unwind - 2014
Fénykoron túl, de újításra hajlamosan. Nem ússzuk meg a nagyon érzékeny, túláradó balladákat, de most energia is szorult az egészbe, még sláger is. Egy kellemes elektronikus album lányoknak is. (vP)

Mark Lanegan Band: No Bells On Sunday - 2014
A grunge-veterán számomra érdektelen albuma (Phanton Radio) mellett idén egy elektronikus zenével kacérkodó EP-t is összedobott, és milyen jól tette! Nem egy örök kedvenc, de nagyon kellemes meglepetés 1-2 igazán jó számmal. (vP)

The Limiñanas: (I’ve Got) Trouble In Mind: 7”s & Rare Stuff 2009/2014 - 2014
A francia házaspár kis változtatásokkal ugyanazt a Gainsbourgos/pszichedelikus/yé-yés számot nyomja évek óta, de az annyira jó!!!! Dekadencia a családi mindennapokhoz. (vP)

Peaking Lights - Cosmic Logic - 2014
Írtunk már korábban is a Peaking Lights dub-popjáról, egy San Francisco-i házaspárról van szó, akik zenéjük alapján boldogok és kiegyensúlyozottak, ilyen vagyok most én is, mert őket hallgatom. (hp)

Amiket mindenképp ajánlunk, azaz legszívesebben ezeket hallgattuk (kattints a videókra, albumcímekre!):

Iceage: Plowing Into The Field Of Love - 2014
A sznobkedvenc dán punktinik harmadik albumukra felnőttek, és kaotikus dühhullámaik helyett most a bennük lakozó Nick Cave-et szabadítják ránk, némi öniróniával. Meglehet az énekes túlzottan pozőr, és egyébként a Strokes énekesét is idézi néha, valahogy ez a sok másolás és ripacskodás beleillik a jól megírt, olykor folkos számokba, és inkább évezetes az egész, mint fárasztó. Beleszarós ének felsőfokon. (vP)

Hookworms: The Hum - 2014
A leeds-i pszichedelikus rockot játszó zenekar ugyan megint képes volt 9 új száma közé 3 instrumentális átkötést rejteni, amitől ha eltekintünk, akkor viszont a maradék jó kis utazás. Igazi sznob kedvenc. (vP)



Goat - Commune - 2014
A pszichedelikus afrobeatben utazó svéd Goat második albuma tutira rajta lesz az év végi listánkon. Két dobbal, két énekesnővel és számos gitárral operáló örömzene ez, bólogatásra és csípőrázásra késztet, jobb szorongásoldó még az Enough-nál is, pedig az is nagyon durva. És emiatt nem is klippet, hanem rendhagyó módon egy idei koncertvideót szúrtunk be, tessék csak végignézni és ámulni. (hp)

Parkay Quarts: Content Nausea - 2014
A Parquet Courts két dalszerzőjének kötetlenebb, ha lehet, még önfeledtebb garázsos-punkos-zajos projektje, aminek legfőbb erénye a felszabadult hangulat, ahogy modern életünket csakúgy hányavetin ekézik. Ja, és mindezt alapegyüttesük pár hónappal ezelőtti, általunk is ajánlott, remek új albuma (Sunbathing Animal) után. (vP)

The History Of Apple Pie: Feel Something - 2014
A 90es évek zajos alternatív gitárzenéjét visszaidéző, csajénekes angol zenekar most visszafogta a ricsajt, és ráerősített a fülbemászásra. Talán nem hat annyira, mint az előző album, de azért ez is igazi személyes kedvenc lehet. (vP)

Baxter Dury: It’s a Pleasure - 2014
Van úgy, hogy egy nem annyira kiemelkedő albumot megkedvel az ember. A legendás Ian Dury fia ízes angol kiejtésével, nyegle és sokszor hamis aligéneklésével, szerethető, unott szomszédsrác karakterével semmi nagy dolgot nem akar. Csak egy kicsit a füledbe mászni. Az enyémbe sikerült. (vP)

VVhile: More - 2014
Ez a punkos hozzállással rendelkező, mégis popos, de közben shoegaze-esen zajongó alternatív duó lehet, hogy csak azért tetszett meg nekünk ennyire, mert belgrádi, és milyen faszaság, hogy a közelben van ilyen zenekar. Lebegős ópuszok, táncos odacsapások nagyon jó ízléssel és arányérzékkel, gyakorlatilag minden hang a helyén van. Próbáld ki feltétlenül! (vP)



Useless Eaters - Bleeding Moon - 2014
Ez egy amerikai garázsrock banda, első hallásra olyan, mint a többi. De a Bleeding Moon mégis annyira sokszínű, zajos, okosan nyúl vissza a new wave gyökereihez, hogy csudajó hallgatni. Mindenképpen az elmúlt időszak egyik meglepetése! (hp)

Viet Cong - Viet Cong - 2015
A kanadai Women poraiból újjáéledő, béna nevű Viet Cong már a nyáron megjelent Continental Shelf számával felhívta magára a figyelmet, és a bemutatkozó album eleget tett elvárásainknak: okos, zajos gitárzene, kellő feszültséggel és katarzissal. Vagyis sok szempontból olyan, mint egy régi Sonic Youth album, és ennek nagyon örülünk. (hp)

+ 5 magyar ajánlott:

Terrible Ted: Terrible Ted - 2014
Kemény, energikus garázsrock Hangmás-, Haunebu-, Somersault Boy-, Tumo-tagoktól. Múltidézésével korszerű, hiánypótló táncos anyag. (vP)

Hiperkarma: Konyharegény - 2014
Bérczesi Robi végigturnézta a sajtót évtizedes drogfüggőségének bevégzésével, azaz az immár tiszta újrakezdéssel. Talán ő is meglepődött, mennyien, mennyire várták már vissza. Az album pedig, bár zeneileg számunkra azért nem olyan izgalmas pop, Bérczesi személye, szövegírói képessége miatt mégis mindenképp ajánljuk, nem nosztalgiából. Valahogy így kell a rossz időszakot feldolgozni. (vP)

Tudósok: Éljen a Petőfi Rádió! - 2014
A “jazz-punk-experimental” legenda, drMáriás ugyanazt csinálja már évtizedek óta: szürreális, visszatetszést keltő jelenségeket kifigurázó, groteszk történeteket, szösszeneteket, gondolatfolyamokat kiabál, és amikor nem, veszettül fújja hangszerét. Ez bármennyire érdekes, nem tartaná fenn az őt megillető figyelmet. Csakhogy drMáriás a kellő időben mindig megújítja az őt kísérő zenét, illetve megtalálja azokat, akik megújítják. Most Tövisházi Ambrus, a szépemlékű Amorf Ördögök vezére, a Péterfy Bori-albumok és sok egyéb mögött álló producer segítette, és milyen jól tette. Nem mondom, hogy minden szöveg és szokásos kiabálás ugyanannyira betalál (bár amelyik igen, az nagyon), de Tövisházi simán átlendít a döcögéseken. Az meg alap, hogy a Tudósok egész szellemisége nagyon kell ennek az országnak. (vP)

Middlemist Red: Supersonic Overdrive - 2014
Amilyen fiatalok, olyan jól leveszik ezt a ma olyan divatos, 60as éveket idéző pszich-rockot. Kár, hogy korukhoz képest kevés dögöt tudtak belepakolni, de amúgy hangzás, imidzs, számok tök okésak. Van egy olyan érzésem, hogy a következő még jobb lesz. Nem hiába nyertek közönségszavazást a Deezeren, Index.hu-n, érdemes figyelni rájuk. (vP)

Umreti Fit: Grč - 2014
Egy szegedi punk/posztpunk banda debütáló albuma, amit ugyan kicsit azért is ajánlunk, mert barátaink cucca, de még inkább azért, mert illedelmes napok után igazán megfelelő aláfestő muzsika szűkebb környezetünk feszültséglevezető, mérsékelt szétveréséhez. A szerb ének (kajabálás) bónusz brutalitást ad az egészhez. Nem érted? Nem baj. (vP)

Ha már ennyire belevetettük magunkat a magyar megjelenésekbe, azért csak megemlítjük egykori kedvencünk, a Sexepil új lemezét. Ők, ugye, a 80as évek magyar nyelvű, sötét hangulatú posztpunkját játszó zenekarból lettek a 90es évek nemzetközileg is legsikeresebb, angol nyelven éneklő magyar alternatív zenekara, igaz, holland énekessel, és most itt az új korszak, amelyben Vangel Tibor a dobok mögül a frontvonalba lép, a nyelv maradt angol. A zene viszont megint változott, bár már korábban is szerettek keménykedni, most teljesen az energikus, igazi hatásvadász alternatív rockzene uralkodik el, ezt mutatja az is, hogy az albumot Los Angelesben ugyanaz a Gavin Lurssen masterelte, aki a Queens of the Stone Age lemezeit vagy a legutóbbi Foo Fighters anyagot, meséli a hvg.hu-nak Vangel. Nekünk ez a vonal már kevésbé érdekes, és talán az énekkel kapcsolatban is vannak kifogásaink. De, mégiscsak nagy név, tegyetek egy próbát! (vP)

(szerzők: vP=viorelPOP, hp=hosszúpuska)