Az utolsó pillanatban mi is listázunk, na, nem mintha nagy jelentősége lenne. Egyrészt mert kismillió ilyen lista fárasztja az érdeklődőket, másrészt mert mi egész évben albumajánlóztunk, úgyhogy nem igazán vagyunk adósok ezzel. De ha valaki lemaradt, hát, tessék, visszatekintünk még egyszer. Katt a zenékért és az albumborítókért.

Swans - The Seer - 2012

Bevalljuk, mi se minden nap hallgatjuk, hiszen megterhelő egy gyűjtemény. Michael Gira tett még egy koronát szélsőséges önmarcangolással, súlyos témákkal és ennek megfelelően grandiózus, zajjal megpakolt ópuszokkal teli életművére. Egy igazi legenda biztosította be a helyét újra a legjobbak között, aminek nem csak illendőségből vagy sznobságból örültünk.

Melody's Echo Chamber - Melody's Echo Chamber - 2012

A francia Melody Prochet a Tame Impala Kevin Parkerével hozta össze az év egyik legkellemesebb meglepetését, amiről többek között a csodálatos Broadcast is egyből eszünkbe jutott. Pszichedélikus retropop szépen felturbózva mindenféle zajokkal és elbűvölő női énekkel.

Moon Duo - Circles - 2012

A Wooden Shjips-gitáros Ripley Johnson Moon Duo-jának pszichedélikus és mégis tökös rockszámai még mindig azt váltják ki belőlünk, hogy bárcsak mi csináltuk volna. Az idei album is annyira dekandens és kool, hogy csak fejhajtással és bódult headbanggel tudunk tisztelegni előtte.

Royal Baths - Better Luck Next Life - 2012

Romlottság, negatív gondolatok, szétcsúszottság olyan szinten, hogy a Pitchfork szerint az már önparódiába hajlik, szerintünk meg ez némileg tudatos önirónia is, aztán ki tudja, mi az igazság. A lényeg, hogy jól meg lehet borulni rá, amolyan cinikusan, de azért komolyan is. Olyan, mint amikor már te is röhögsz rajta, mennyire nihilista vagy, de nem tudsz másmilyen lenni, és ez szórakoztat.




Liars - WIXIW - 2012

Már előre „féltünk", milyen zajszörnnyel, kaotikus kirohanással rombol idén a Liars, errefel kijöttek egy kellemesen nyomasztó szintis albummal, aminek a legjobb pillanatai még rádióképesek is. Bár van hiányérzetünk az anyaggal kapcsolatban, mégis meghatározó momentum volt ebben az évben ez a meglepetés, már csak azért is, mert egynéhány számát egyszerűen nem lehetett a fejünkből kiverni, és ez most már így is marad.

 
A Place To Bury Strangers - Worship - 2012

Na, jó, ez már tényleg pofátlan The Jesus & Mary Chain nyúlás az énektől a zajokig. De azért jó, hogy valaki 2012-ben is megidézi ezt a világot még akkor is, ha azért csöppet fárasztó önismétlésbe fullad, főleg ennyi év múltidézés után. Kár, hogy ilyeneket bulikban alig hallani, legalább mi is teljes erőbedobással táncolhatnánk végre egyszer... 




Lotus Plaza - Spooky Action At A Distance - 2012

Mégsem vagyunk elég sznobok: bár nem az idei a debütáló LP, eddig az albumig nem hallottunk erről a projektről, pedig az egész mögött a Deerhunter társzeneszerzője, Lockett Pundt áll. És tényleg, úgy is szól, mint egy érett Deerhunter, tele jobbnál jobb dalokkal, elszállós gitártémával, utazós életérzéssel. Mindenképp kötelező,  a Jet Out of the Tundra pl. az év egyik legfülbemászóbb száma, de az egész nagyon kompakt.

DIIV - Oshin - 2012

Ha a Lotus Plaza = Deerhunter, akkor DIIV = Beach Fossils. Nem csupán a közös tagok miatt, hanem mert mindkét album ugyanazt a hangulatot idézi meg: prüntyögős-könnyed indie, ami mindig felveti az örök kérdést: a zene volt előbb vagy a boldogság?




The Vaccines - Coming Of Age - 2012

Sokan szabadkoznak, mikor felteszik ezt a listára, pedig kevesen hoztak össze ennyi bárki által élvezhető, mégsem béna táncos rockszámot, és még ott a Weirdo is. Igazából tényleg semmi különös nem történik, csak éppen ilyen gördülékeny, jól sikerült instant gitáros slágereket kevesen produkálnak mostanában. Meg valahogy az énekes olyan szimpatikusan ejti ki a szavakat, hogy egyből hihetőek is lesznek. Túl a hájpon egy lazább, még mókásabb jövő felé.




Ultraísta - Ultraísta - 2012

A "Radiohead 6. tagja", Nigel Godrich zenész és producer új hobbija nagy várakozásokat keltett, méghozzá a korán meglebegtetett Smalltalk című szám miatt, ami, valljuk be, az év egyik legfülbemászóbbja, de azért jópár található még rajta. Bár zeneileg kicsit többet fantáziáltunk ebbe az albumba, azért Laura Bettinson egyedi hangulatot varázsló hangja miatt nem tudtuk kihagyni. Finom elektronikus popzene fájdalmas felhangokkal, az izgalmak meg reméljük, februárban érkeznek az Atoms for Peace projekttel.

Tame Impala - Lonerism - 2012

Érdekes, hogy a Lonerism nagyobbat ütött, mint a két évvel ezelőtti Innerspeaker, pedig azon is megvolt ugyanaz a pszichedelikus hangzás vastag gitárriffekkel és lebegő énekkel. Mégis, grandiozitásával többet vállalt, és ez be is jött. Sokan írták, hogy ez az év a pszichedelikus rockzenéé, és ha így van, ezért javarészt a Tame Impalás muki a felelős.

Lower Dens - Nootropics - 2012

Tavaszi megjelenése ellenére ez egy kifejezetten őszi zene: összességében lassú, depis, enervált és gyönyörű. És ott van a Brains, ami egy váratlan sláger a maga pattogós ritmusával. Az év egyik legkellemesebb meglepetése.




Graham Coxon - A+E - 2012

Tudtátok, hogy Graham Coxon Németországban született? Nahát ezért a sok krautrock hatás. Végre megkaptuk azt, ami miatt annyira lehetett szeretni a 13-at, az egyik legjobb Blur albumot, így már érdektelen, lesz-e újraösszeállásos album jövőre. "In Graham we trust"

Matthew Dear - Beams - 2012

A Beams kezdése olyan erős, amit csak párévente hallani: a Her Fantasy simán a legfaszább szerelmesszám idén, az Earthforms pedig beleégett a dobhártyánkba a sok hallgatástól. Ami utána jön, az egy sötétebb tónusú elektronikus album, kellemes grúvokkal, személyes hangvételű szöveggel, ami méltó folytatása az eddigieknek.

Disappears - Pre Language - 2012

A Disappears egy biztos zűrzavar a chicagói rendben: nem tudni, mire utal a cím, de a hangzás továbbra is dekadens, zajos garázsrock, a Sonic Youth-os Steve Shelley-vel megtámogatva. Nincs is mit hozzátenni: Sziget - Nagyszínpad (höhö)!




The Soft Moon - Zeros - 2012

És befejezésként a beígért apokalipszis. Ezt az albumot szeretnénk hallgatni, amikor ellepnek a sáskák, tüzet okád a föld, vérzünk minden nyílásunkon, miközben óriáspatkányok eszik ki a szemünket. Ajánljuk mindenkinek, aki szereti a világvégediszkót.




Azért a Bear In Heaventől, White Rabbitstől vagy éppen a Prinzhorn Dance Schooltól, We Have Bandtől  ezúton szeretnénk elnézést kérni, de jobb volt Merlot-t inni. És bocs TPZ kollégától, hogy a Hospitality nem került be végül.

Amúgy a hazai zenék is okoztak 2012-ben kellemes pillanatokat, ott volt az Amber Smith cím nélküli albuma, az EZ Basic Memories of spring EP-je, a Zombie Girlfriend dupla EP-je, a Broken Cups debütáló albuma, meg sok-sok jóság a Somersault Boytól a 40 Daysen át az Evil Men Have No Songsig, Kristóf Norbertig, Sad Kolibriesig, Fancy Dress Partyig, satöbbi, satöbbi, Facebook-csoportunkban mindről tettünk említést.

Kedvenc 2012-es számainkat pedig Mixcloud-oldalunkon hallgathatjátok meg!