A nem túl izgalmas, bár szimpatikus zenekarokkal telepakolt februárt csak a Jesus & Mary Chain legkoolabb követője, kedvenc orosz szépséges-búsongós posztpunk zenekarunk és egy néhol zajongó, angol indie banda debütálása kavarta fel némileg. Friss alternatív megjelenésekből szemezgetünk ismét.

Amiben csalódtunk, vagy ezért-azért muszáj volt meghallgatni, de nem a mi világunk

Mount Eerie: Sauna - 2015
Kísérletezés, meg lo-fi, meg minden, de egyik fülünkön be, a másikon ki. Aztán már egyik fülünkön se be. (vP)

The Black Ryder – The Door Behind the Door - 2015
Hol van már a The Black Ryder 2009-es pszichedelikus rockkal vegyített shoegaze-e? Sehol. Helyette kapunk egy lassú, érzelgős kvázi filmzene-albumot, ami jó-jó, de nem ezt vártuk. (hp)

Gang Of Four – What Happens Next - 2015
Pedig ők minden idők egyik legjobb punk-funk zenekara. Már a 2011-es Content-nél is lehetett sejteni, hogy baj van, és erre az idei album csak rátesz egy lapáttal. Erőltetett, keménykedő, néhol művészieskedő, túlságosan számító és kiszámítható. És ezen Alison Mosshart sem tud segíteni. Óriási csalódás. (hp)

Amik elmentek, azaz voltak élvezetes pillanataik:

Peace: Happy People - 2015
Egy kellemes angol indie pop-rock album azoknak, akik a nehezebb témákat is pozitív hangulatban szeretik feldolgozni. Sehol nem zavaróan rossz, és sehol sem meglepően jó, amolyan mindegy, hogy szól vagy nem - legalábbis nekünk. Fele ilyen hosszan is elég lett volna, de az alábbi szám pl. érdekesebb darab. (vP)

Crushed Beaks: Scatter - 2015
Egy lendületes, táncolós album azoknak, akik szeretik az amerikai tinifilmbe illő indie rockot londoniasan. De azoknak tényleg nagyon jó. (vP)

Title Fight: Hyperview - 2015
Lehiggadó amerikai punksrácok irányváltó indie rock albuma. Szimpatikus, de összességében számunkra nem túl izgalmas. Csúcspont: (vP)

Breakfast in Fur: Flyaway Garden - 2015
Dream popos fílingalbum bő fél órában. A kezdő “Shape”-en kívül nehéz felkapni a fejet bármire is, olyan kis szépséges háttércucc. (vP)

Purity Ring: Another Eternity - 2015
Modern, női énekes, finom indie pop, amire nekünk ugyan nem igazán van szükségünk, de neked lehet. (vP)

Twiggy Frostbite - TWF - 2015
Három svéd nő olykor megrendítően szép zenéje, a poszt-rock és a shoegaze határmezsgyéjén egyensúlyozva. Skandináv krimikhez tökéletes. (hp)

Amiket kedveltünk, azaz többször is szívesen hallgattunk (kattints a videókra, albumcímekre!):

Horsebeach: Horsebeach - 2015
Erre az albumra valószínűleg már egy hónap múlva sem fogunk emlékezni, de közben meg jó hallgatni. Álmodozós, visszafogott, tulajdonképpen uncsi gitárzene, aminek azonban van hangulata. Real Estate rajongóknak ajánlott, meg nekem a The Sea And Cake is eszembe jutott, de még Smiths-es momentum is akad. (vP)

Colleen Green: I Want To Grow Up - 2015
Bármennyire is szeretne, Colleen Green nem tud felnőni. Előző albumaihoz hasonlóan, az idei is tipikus csajos indie lemez: bájos, fülbemászó, egyáltalán nem veszi magát komolyan. Pont olyan, amilyet a The Breeders csinálna, ha még mindig formában lennének. Ezen megállapítás alól csak a Deeper Than Love diszkós kattogása a kivétel, de azt meg jól időzítették, hogy valamennyire kizökkentse a hallgatót az amúgy kevés meglepetést tartogató számok hatása alól. Ha még mindig írnék házi feladatokat, biztos még többet hallgatnám. (hp)

Nite Fields: Depersonalisation - 2015
Egy friss ausztrál megjelenés azoknak, akik szeretik a 80as évek posztpunk borongását finoman shoegaze-es megközelítésben hallani. 35 perc nem túl egyedi, de szépen busongós, lo-fi hangulatban. (vP)

Swami John Reis and the Blind Shake: Modern Surf Classics - 2015
A szörfmuzsika kikerülhetetlen hatás a Ramones-tól a shoegaze-ig, satöbbi, így nehéz nem szeretni. Maga az ortodox, instrumentális változat azonban még így modernizálva is kicsit sok egyben, de ha épp elkap ez az életérzés, akkor ez legyen az a szörfalbum, amit mostanában hallgatsz. Sajnos a legjobb számokat csak live verzióban találtam, itt az egyik: (vP)

Amiket mindenképp ajánlunk, azaz legszívesebben ezeket hallgattuk (kattints a videókra, albumcímekre!):

A Place To Bury Strangers: Transfixation - 2015
Aki egy APTBS albumot hallott, az az összeset hallotta. És mi minden alkalommal örömmel konstatáljuk, hogy még mindig ez a három brooklyni srác játsza manapság a legvagányabb zenét, amit két gitárral meg vagy két tucat pedállal össze lehet hozni. Tessék csak megnézni a lenti klippet, vagy EZT! (hp)

Motorama: Poverty - 2015
Kedvenc zenekarunk az oroszországi Rostov-na-Donu városából annyira magávalragadóan, ötletesen és elegánsan hasznosítja újra a Joy Division hagyatékát, amire a 80-as évek óta nagyon kevesen voltak képesek. Régi kedvenceink ők, akik már a Horse EP-jükkel belopták magukat a szívünkbe, és bár a legutóbbi, 2012-es Calendar már önismétlésbe hajlott, idén újra megmutatták, mennyire jók valójában. A Poverty egy igazi slágergyűjtemény, tele feszes ritmussal, fülbemászó dallammal és keserédes hangulattal, amely egyaránt passzol a tavaszi mezőn való önfeledt futkározáshoz, és a postán való sorbaálláshoz a csekkes ablaknál. Előző esetben paripának, utóbbiban igás lónak érezhetjük magunkat. (hp)

The Fireworks: Switch Me On - 2015
Londoni zajos, lendületes indie, ami néhol ugyan nem emelkedik ki az átlagból, de összességében elég szórakoztató, debütáló albumnak meg pláne megfelel. A hónap friss hangja. Az alábbinál még jobb számokra is találtok, de ennek van videója: (vP)

Korábbi albumajánlóinkat ITT találod!

(Szerzők: vP=viorelPOP, hp=hosszúpuska)