Ebben a hónapban is kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy rengeteg albumot meghallgattunk, épp ezért a múltkor létrehozott "Elmegy" kategóriát nem folytatjuk, mert nagyon hosszú lenne a lista a Young Galaxytól a Housesig, a The Flaming Lips-től az iamamiwhoami-ig, a Cold War Kidstől James Blake-ig, satöbbi, satöbbi. Van itt viszont például új Yeah Yeah Yeahs, Deerhunter és sok aberrált sorstársunk kedvence, a The Knife. Hallgass bele az új zenékbe, hátha találsz valami érdekeset!

Amiket tulajdonképp kedveltünk:

Yeah Yeah Yeahs - Mosquito - 2013
IO Echo - Ministry Of Love - 2013
Bleached - Ride Your Heart - 2013
Mice Parade - Candela - 2013
Boris - Präparat - 2013
Gun Outfit - Hard Coming Down - 2013
Baths - Obsidian - 2013
The Besnard Lakes - Until in Excess, Imperceptible UFO - 2013
White Fence - Cyclops Reap - 2013
!!! - Thr!!!Er - 2013
Tomorrow's World - Tomorrow's World - 2013
Death In June - The Snow Bunker Tapes - 2013

Amiket mindenképp ajánlunk:

The Knife - Shaking The Habitual - 2013

Az év talán legjobban várt lemeze a 7 év után visszatérő svédeké, és könnyen megtörténhetett volna, hogy a túlzott elvárások csalódáshoz vezetnek. De nem. Még mindig az a bátor, mindentől különböző elektronikus zene, amit idő megemészteni, de ha sikerül, feltétlen csodálattal tölt el. Sötét, megalkuvást nem ismerő és gyönyörű, igaz, 1-2 szám kihagyható lett volna, de nem is ők lennének, ha ezek nem maradnak benne.

Thee Oh Sees - Floating Coffin - 2013

A San Fransisco-i együttes olyan garázsos, pszihchedéliás, punkos zenét nyom már jó ideje, ami akkor a legjobb, ha nincs túlbonyolítva. Az előző albumot sikerült túlgondolni, ami egy szükségszerű kísérlet volt ugyan, de az biztos, hogy ezt sokkal többször fogjuk hallgatni. Mert dögös, természetesnek hat, és kellően őrült.

Le Femme - Psycho Tropical Berlin - 2013

Igazán franciás játék többnyire az elektronikus és a szörfzene határain. Lendületes, humoros, olykor táncolható. Bohém ötletroham, amibe belefér a hideg, posztpunkos ének és a szívet melengető melódia is. Fun.

Deerhunter - Monomania - 2013

Ezen sokat vakaróztunk. Egyrészt régi Deerhunter-rajongókként talán még csalódásnak is nevezhető ez a néhol már-már garázsos vehemenciával operáló album. Ugyanakkor nem biztos, hogy szerencsés a saját maguk által magasra rakott lécet alkalmazni minden esetben. Noha van hiányérzetünk, Bradford Cox akkor is rengeteg embernél szórakoztatóbb, ha nem épp emiatt az album miatt fognak emlékezni rá.

Merchandise - Totale Nite - 2013

Tavaly fedeztük fel ezt a furcsa floridai triót, akik zajos, dekadens gitártémákat gyűrnek össze érzelmes szövegekkel, átlagosan 5-6 perces szösszenetekben. A The Smith hatása most is letagadhatatlan, mint ahogy általában a 80-as évek brit gitárpop melankóliája is átüt mindenhol. De tessék csak meghallgatni a címadó szám utolsó 2 percét: van abban még A.E. Bizottság is!

No Joy - Wait To Pleasure - 2013

Egy újabb shoegazer banda, ami profin idézi meg a nagy elődöket, ám azért szerencsére egyéni megoldásokat is hallani. Aki szereti ezt a műfajt, biztosan szívesen hallgatja majd ezt a női énekkel megáldott és sok-sok gitárzuhataggal dúsított albumot.

Neil’s Children - Dimly Lit - 2013

A halottaiból támadt fel tavaly egyik kedvenc angol poszt-punk zenekarunk, azonban a megszokott energikus sikálás helyett szokatlanul lassú, villanyorgona-hangzással átszőtt, kedves pszichedelikus popszámokat kapunk. Ez a banda már nem utálja a modelleket, inkább húz Gainsbourg világához, tarka ingekkel, fülled klubbokkal és, persze, megtört szívekkel. Ne hagyd ki, ha bírtad a The Coral és a The Last Shadow Puppets hasonszőrű próbálkozásait!

The Black Angels - Indigo Meadow - 2013

Az austini The Black Angels idei, negyedik albumán az év egyik legerőteljesebb kezdését produkálja, a repetitív orgonafutam derealizációs potenciálja vetekszik a tudatmódosító szerekével, azonban mentes azok minden mellékhatásától. Az album későbbi számain is erőteljes 60-as, 70-es évekbeli hippi életérzés uralkodik, a lebegősebb dallamok rásegítenek az álmodozásra-elvágyódásra, az időnként berobbanó gitárok pedig visszarántanak a valóságba, ha nem vigyázunk. Mindehhez pedig a háború, béke, szeretet, szex és érzékcsalódás motívumai körül keringő szövegek járnak minden érdeklődőnek.

+ a hónap koncertfelvétele:

Nick Cave and the Bad Seeds - Coachella 2013. 04. 21.

Nem szoktunk koncertfelvételeket ajánlani, de vérzett a szívünk, hogy nem lehettünk ott ezen a koncerten. A gyerekkórussal és a kaliforniai sivatagi széllel megtámogatott Jubilee Street katartikus nyitószám, még az albumverziónál is sokkal erőteljesebb. Ezután pedig válogatott gyöngyszemek következnek a majdnem 30 éves From Her to Eternity-től a bodywalking-os Stagger Lee-ig. Nick Cave pedig újra bizonyítja, hogy kevés nála energikusabb és karizmatikusabb előadó létezik, beleértve az 50 év alatti rock'n'roll arcokat is.

+ 1 pótlás:

Dark Horses - Black Music - 2012

Nem tudjuk, hogy a brightoni Dark Horses tavaly év végén megjent debütáló lemeze hogyan kerülhette el a figyelmünket, bár néhol meg ideinek írják. A lényeg, hogy hozzánk most jutott el, nevezzük pótlásnak. Érdemes időt szánni rá, mert a többnyire visszafogott, melankolikus, gitáros, gyönyörű női énekkel rendelkező számok a viszonylag hosszú album lejátszásakor teljesen magukba szippantanak, és ebben a Death In Vegasos Richard Fearless produceri munkája is közrejátszik.

+ 1 magyar:

derTANZ - Kaktusz - 2013

Free punk, lo-fi, sötét hangulatú, energiával teli odacsapás. Ahogy a Lángolón írták: „ennyi klassz ötletet vétek barkács módszerrel felvenni”. Nem egy egyszerű cucc, de az egyből kitűnik, hogy a derTANZra érdemes odafigyelni.