Médeia Fiai: „Sohasem leszünk olyanok, mint a Mötley Crüe”

2012-ben végignéztük, ahogy a szegedi Médeia Fiai egy nagyon klassz, letaglózó, ám még utat kereső duóból a város egyik, ha nem a legérdekesebb és leginkább koncertképes zenekarává vált, kibővülve közben négy tagúvá. 2013 meghozta a Dear Chaos című debütáló albumot is, ami hű lenyomata mindannak, amit most a Médeia Fiai jelent. Inspirációkról, a szegedi helyzetről, a felvett albumról és tervekről kérdeztük a tagokat.

médeiakaos.jpg

– Swans, Woven Hand, Einstürzende Neubauten – csak egy pár együttes, akiknek a világa felmerül zenéteket hallgatva. Mit szóltok, ha ezekhez hasonlítanak titeket? 
Lanczkor Gábor (gitár, vokál): – Hát igen, Swans, Woven Hand, Neubauten, meg még sokan mások. Egyrészt nyilván megtisztelő, ha ilyen zenekarokhoz hasonlítanak bennünket, másrészt elsőlemezesekként ez nyilván szükségszerű is, de azért azt hiszem, merem mondani, hisszük, hogy nem vagyunk senki követői, sőt, kifejezett hatásiszonyunk van a kedvenceinktől, na, komolyra fordítva a szót, annyit talán leszögezhetünk, hogy ami a hivatkozott három zenekar zenéjében közös, azt a fajta komolyan vett, sötét árnyalatú, monokróm zengést, igen, azt szeretnénk mi is kihozni magunkból.
Orcsik Roland (zajok): – Tegyük még hozzá a következőket: Kaláka, Steve Reich, Mahler és Mózes (óbecsei trashmetál, különösen a Nukleáris háború című evergreenjük). De a hatásokat és a hasonlatokat félretéve: olyan hangzásképre törekszünk, amelyben a hatások érzékelhetőek, mégis a végeredmény összetéveszthetetlenül más és saját.
Lengyel Zoltán (ének, bendzsó, egyebek): – Én nagyon szeretem a tiszta reneszánsz polifónikus kóruszenét, Dufay, Ockeghem műveit például, mert a szólamok egyenrangúságában és kiegyensúlyozott távolságtartásában egy társadalmi utópia előszelét is éreztem mindig. És szeretek úgy gondolni arra muzsikára, amit próbálunk művelni, hogy sérült, a történelemtől és zenetörténettől megnyomorított polifóniaként működik.

zoli.jpg

– A Swans tavalyi albuma hangos kritikai és közönségsikert aratott, tehát még mindig van igény az ennyire felkavaró, mélyre ásó, a hallgatónak gyönyörű megpróbáltatást jelentő gitárzenére. Dobott a fejlődéseteken ez? Szeged egyébként befogadó közegnek mutatkozott?
LG: – Szeretem Szegedet és Szeged is szeret engem, ha szabad Joseph Beuys-t ferdítenem, bár én egy ideje nem itt élek, hanem egy Balaton-felvidéki faluban, tehát úgy működünk, mint egy New York-i zenekar, aminek a gitárosa valami új-mexikói ranchről röpköd haza próbálni. Az új Swans nagyot dobott rajtam, igen, a Trafós koncerttel együtt. 
OR: – A Swans tavalyi albuma és az előtte lezajlott pesti koncertjük meghatározó élmény volt, de a mi szempontunkból inkább mint energia volt fontos, nem pedig zenei megoldásaik hódolatteljes utánzása miatt. 
Ha többet játszanánk Szegeden, akkor szerintem hamar azzal találnánk szembe magunkat, hogy mindig ugyanaz az X számú ember jelenne meg a fellépéseinken. Szeged tud szűk lenni, mint az édeskés lábgombaszagot árasztó tinédzserkori zokni, mégis inspiráló közeg, elég sok zenekar van itt mostanában.
LZ: – A Swans Soundtracks for the Blind című lemeze számomra alapvető hatás volt kamaszkorom óta. Meg ma is az, persze, ha időnként előveszem. A tavalyi duplalemezzel érték el ugyanezt a hatásfokot érzésem szerint. A szegedi közönség kérdésében csak megerősíteni tudom az előttem mondottakat.

médeia_group.jpg
– Mikor érzetétek, hogy több emberrel teljesebb lenne a produkció, és mit adtak ők a zajos gitár - bendzsó/ének alapfelálláshoz?
LG: – Tavaly év elején jutottunk Zolival oda, hogy jó lenne tágan értelmezett ütőhangszerekkel bővíteni a hangzást. Bő egy évvel előtte alakult meg a zenekar, és jó sokat szöszmötöltünk, mire először kiálltunk a színpadra. Összesen két koncertünk ment le kettesben, a többi már ebben a négyes felállásban. Roli és Sziszi sokat adtak, és nem csak a hangzásra gondolok. Erőt. Önkritikát. Plusz kreatív energiákat.
LZ: – Hát, igazándiból ez négyes felállásban lett valóban zenekar, szerintem. 
OR: – Én a duót (Lengyel Zoltán és Lanczkor Gábor) hallgatva a Jazz Kocsmában éreztem meg annak a lehetőségét, hogy kedves ipari zajokkal tudnám színesebbé tenni  a hangzásvilágukat. Az aztán külön öröm volt, hogy tőlem függetlenül ők is erre gondoltak.

- Korábban, ha jól tudom, főleg sajátos feldolgozások dominálták a repertoárt, változott ez az utóbbi időben? Ha igen, ki írja a saját dalszövegeket? Irodalmi kötődéseiteket nézve ezek megzenésített versek?
LG: – Pontosítsunk: volt, és a lemezen is van több olyan számunk, amik ős-blues szövegekhez születtek, mindenképp a lokális újrakontextualizálás igényével, hiszen - legalábbis számomra - meghatározó energia- és élményforrás a városunk fölött egymásba ömlő két nagy folyó. Megzenésített versekről szó sem lehet. A szövegeket főként Zoli írja.
LZ: – Feldolgozást, végül is, tényleg soha nem játszottunk. Egyrészt én képtelen vagyok "leszedni" (ugye így szokás ezt mondani?) bármilyen szeretett nóta témáját, másrészt meg minek. Szövegeket loptam az afrikai-amerikai ős-blues hagyományból, mert a maguk lakonikus költőiségével sokféle érzelmi és szellemi hangoltságnak adják oda magukat gátlás nélkül (például ilyen a Children Don't Get Weary kezdetű gospel-szöveg, ennek sem szerzői joga, sem szerzője nem fellelhető). A saját szövegek két fő inspirációs forrása a történelem és néhány álombeli asszociáció. Nem versek, hanem dalszövegek, egyébként jellemzően egyre prózaibbak.
OR: – Ja, semmiképpen sem szeretnénk verseket megzenésíteni, az szerintem nagyon művészkedő lenne. Zoli az örök dalszövegírónk, amíg jól csinálja, semmi értelme változtatni ezen. 

zoliül.jpg

– Hol vettétek fel a Dear Chaos LP-t, és miért live sessions?
OR:
 Nagyrészt a szabadkai Studio 11 nevű klubban, Vladimir Grubor "Grujo" lelkes közreműködésével. Az ötlet akkor merült fel, amikor tavaly felléptünk a klubban a Szeged-Szabadka Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál keretében. A felvételek nagy része élő-zene, csak néhány esetben tértünk el ettől, innen a manipulatív Live sessions a címben.
LZ: – A lazán értelmezett cél az volt, hogy valamelyest sikerüljön reprodukálni a koncertek hangzását, ezért igyekeztünk mindent egy take-ben felvenni, és csak nagyon ritkán tértünk el ettől. 
LG: – A Studio 11-es felvételek mellett szerepel rajta egy utólag fölstilizált koncertfelvétel, meg hálószobai jammelések is.

dear chaos.jpg
– Fokozatosan, koncertről koncertre fejlődött a Médeia Fiai, mostanra már bármelyik magyar, de akár külföldi színpadon is megállná a helyét. Alakulnak a kapcsolatok, fellépési tervek?
LG: – Hú, hú, hú és há, meglátjuk. Azt hiszem, mind a négyünknek megvan a Médeián kívül is a maga autonóm művészi és nem művészi világa, nincsen tehát semmiféle karrierkényszer, legalábbis részemről. A magam részéről eddigi irodalmi dolgaimmal legalábbis egyenlő fontosságúnak érzem a zenekart, és ez most giccsesen fog hangzani, de nem szeretnék túlmenni azon a határon, hogy az öröm, a szeretet és zenélésre vonatkozó felfokozott vágy megszűnjön közöttünk.
LZ: – Én nagyon szeretek utazni, úgyhogy jessz, mennék szívesen, de ez még több ok miatt is a távolabbi jövő zenéje. 
OR: – Csatlakozom Gáborhoz: csak annyit, amennyi zsigerből és szívből jön. Sohasem leszünk olyanok, mint a Mötley Crüe, noha én személy szerint nagyon is hasonlítok Tommy Lee-re, azzal a különbséggel, hogy pár centivel alacsonyabb vagyok nála, és soha sem vertem volna meg Pamelát.

– Úgy tűnik, rátaláltatok a saját hangra, a megfelelő felállásra. Vagy máris valami változtatás van a fejetekben? Koncepciózusak vagytok, vagy inkább spontán alakulnak a zenekar dolgai?
LG: – Ami a lemezre került, minden nyerseségével, pontatlanságával és kaotikusságával együtt szerintem mind a négyünk számára elfogadható, de igen, dolgozunk tovább, és bár semmiféle előre elhatározott nagy váltás nincs kilátásban, nyilván lesznek hangzásbeli változások. Roli is játszik majd akusztikus gitáron. Lesz több portugál gitár. Lesz basszusgitár. Nem tudom.
LZ: – A négyes felállás marad, csak igen, igyekszünk más hangszerekkel is kontárkodni. A fejem pedig, és ez esetben csak a sajátomról tudok nyilatkozni, egy folytonos változás. 
OR: – Koncepció és spontaneitás, e kettő kell nekünk: a koncepcióért feláldozzuk a spontaneitást, a spontaneitásért pedig a koncepciót. A zene tehát olyan, mint Petőfi Sándor lírája avagy szabadság és szerelem.

Szokol Szilárd „Sziszi" (dob) sajnos nem volt gép- és telefonközelben az interjú alatt.

A Médeia Fiai 2013. febr. 6-i Grand Cafés koncertjén kezdte meg a Dear Chaos CD árusítását, amellyel támogatni lehet a zenekart, de egyébként az album Bandcamp-oldalukon is megtalálható: