Biztos jó néhány év végi listát láttatok már, csakhogy mi voltunk olyan tökösek, hogy kihagyjuk a Gorillazt vagy éppen Kanye Westet. Sőt! A Grinderman, a !!!, az Interpol és a School Of Seven Bells is kimaradt, pedig ezeket amúgy nagyon bírjuk. Összegyűjtöttük azt a 25+1 indie/alter/stb. albumot (ABC sorrendben+1), amit kihagyhatatlannak találtunk ebben az évben - mi leginkább ezeket szerettük hallgatni. Ha kíváncsiak vagytok a többi kedvencre, nézzétek meg a havi albumajánlóinkat (márciustól, merthogy akkor indult a blog). Kattintsatok, hallgassatok bele a legjobbakba, süketezzetek le minket, mert nincs benne, mondjuk, a The Strange Death of Liberal England!

A képen: The Drums

Arcade Fire - Suburbs (Merge)

Az Arcade Fire hozta a kötelezőt, de senki sem erre fog emlékezni tőlük. Ez az album szerintük nem az öregedésről szól, hanem a "nem fiatalnak érezni magunkat" hangulatról. Mi értjük ezt, és várjuk a "nem érezni magunkat öregnek" albumot.


            

Archie Bronson Outfit - Coconut (Domino)

A Magnetic Warrior messze a legjobb albumkezdés idén, leszedi a fejed. Érdekesek a diszkós momentumok, az albumvégi pszichedélia pedig felér egy sétával Stonehenge sziklái között éjjel 3-kor. 

Beach House - Teen Dream (Sub Pop)

Ha 10 évvel fiatalabbak lennénk, akkor sem lennénk tinik, de ezzel csajoznánk. Érzékenység felsőfokon, gitárral, lobogó hajjal, borostásan. (De mi ez a borító???)

Broken Social Scene - Forgiveness Rock Record (Arts & Crafts)   
 
Mindig is szerettük őket, de most is. Amilyen sokan vannak, annyira sokszínű album, tele finom megoldásokkal, életérzéssel. A legjobb értelemben vett indie, január 1-jén kötelező - kiégés ellen, aszpirin helyett.

  

Caribou - Swim (Merge)

Végre valami aktuális, ami Magyarországra is eljutott! Dan Snaith kilépett saját zárt világából, megtűzdelte számait finom house-szal, és aratott.

Crocodiles - Sleep Forever (Fat Possum)

A Summer of Hate után csak jóra számíthattunk idén, és tényleg. Okos zajok, kísérleti slágerek, popnoise San Diegoból.

Crystal Castles - Crystal Castles (Fiction/Last Gang/Universal Motown)

Van élet a vokóderes 8-biten túl, de még milyen! A Celestica szerintünk 2010 legszebb slágere, és akkor még ott van a Not in Love (figyelem: Robert Smith a maxin!) vagy a Sigur Rós hangmintával megtámogatott Year of Silence is. Úgy látszik, temetős borítótervezésben még a Crocodiles-t is alul lehetett múlni.

















Deerhunter - Halcyon Digest (4AD)

Nehezen emészthető, és talán nem is a legjobb albuma a Deerhunternek, de Bradford Cox megint előhúzott annyi zsenialitást a tarsolyából, hogy a végeredmény megkerülhetetlenné vált. És még egy gáz borító.

Delphic - Acolyte (Polydor)

Épp, hogy átlendül a lesajnálható felszínességen, mégis azt veszi észre az ember, hogy újra és újra berakja a lejátszóba. És ez elegendő érv. Modern szintipop, kedves klisékkel.


 

Eddy Current Suppression Ring - Rush To Relax (Melodic/Goner)

Harmadik albumuk ellenére számunkra az év felfedezése, abszolút favorit, egy zseniális végkifejlettel. Ereje garázsos egyszerűségében rejlik, elhiteti, hogy könnyű ilyen számokat írni, de mi tudjuk, hogy nem az.

















Film School - Fission (Hi-Speed Soul)

Egy újabb méltatlanul alulértékelt zenekar. Poszt-punkból építkező dallamok, amik simán elmennének bármelyik rádióba, ha ez még számítana bármit is.

 

Kele - The Boxer (Polydor/Wichita/Glassnote)
     
Kele bepótolta idén mindazt, ami a Bloc Party-ból az elmúlt években hiányzott. Semmi túlgondolás, művészkedés, csak a tehetséget árasztó örömzene. Elektronikus és szívből jövő.

LCD Soundsystem - This Is Happening (Virgin/Parlaphone/DFA)

Első hallgatásra önismétlés, de másodikra is. Mégis, ha ezzel debütál, úgyanúgy befutott volna. Lehet unalmas a tökély? Lehet. De attól még tökély.

Liars - Sisterworld (Mute)

A Sisterworld minden pillanatából sugárzik a dekadencia, a dühös közhangulat, amit ma Magyarországon különösen át tudunk érezni. Scarecrows On a Killer Slant!

Male Bonding - Nothing Hurts (Sub Pop)

Britként ennyire amerikai boldog zajt nyomni már önmagában dicséret, hát még, ha erről mindig eszébe jut az embernek a soha meg nem történt tiniszerelem. Az album boldog napokra és szomorúakra ugyanazért javasolt: feldob. Vigyázat: nyomokban Nirvana-t tartalmazhat!

New Young Pony Club - The Optimist (The Numbers)

Hideg, de érzelmes, és bár a neo-new wave hullámnak már lecsengőben kéne lennie, az ilyen albumok megbizonyosítanak arról, hogy ez nem divat, hanem egy örökké érvényes stílus. Szeretjük a csajokat, még ha kegyetlenek is.

No Age - Everything In Between (Sub Pop)

Ez az album maga a tökéletes lo-fi. 38 perc 42 másodpercével egy gyönyörű vibráló egység, tele deja vu életérzéssel. Ja, és élőben is faszák.


 

Sleigh Bells - Treats (N.E.E.T./Mom & Pop)

Tökös, elektronikus alapba oltott popzene, húzós gitártémákkal. Idén a szaksajtó egyik kedvence. Nálunk azért kerül ide, mert friss, és egyedi megoldásaival mindig kicsikar egy erőteljes bólogatást. Ők az idei év legjobb duója.

















The Drums - The Drums (Island/Moshi Moshi)

Mit is írhatnánk a bohókás fiatalokról, akik éjszaka egy strandon futva éneklik az arcunkba, hogy "Oh mama, I wanna go surfing", minthogy cukik. Morrissey-i szentimentalizmus a szövegekben, ami a rafkósan minimalista zenével önirónikus felhangot is kap. Ők találták el legjobban, mit lehetne újítani 2010-ben az iPad mellett.

















The Fall - Your Future Our Clutter (Domino)

Kb. 30 éve ugyanaz, néha jobban, néha rosszabbul. Most jobban. Köszönjük Mark E. Smith, veled sikeresen átvészeltük ezt az  évet (is). Pándi Balázs: The Fall koncertet Magyaroszágra!

The Soft Pack - The Soft Pack (Kemado)

Az év második legjobb debütje, fiatal, ropogós gitárslágerekkel, amik ugyanolyan jól hatnak stúdióban torzítva, mint az óceán partján eljátszva. Az élet olyan egyszerűen bonyolult - puhán csomagolva.

UNKLE - Where Did The Night Fall (Surrender All)

A fene gondolta volna, hogy az UNKLE ilyen gyorsan kijön egy új albummal. Mégsem a sietség és a kényszeredett vendégművész-keresés hallatszódik a számokban. Minden a helyén (a borító is), úgy, ahogy csak James Lavelle tudja. Önfeledt szorongás, a mindennapok patetikus soundtrackje.

Vampire Weekend - Contra (XL)

Ezt a zenekart beperelte a képen látható lány. Normális??? Szereplésük listánkon sznob választásnak tűnhet, de valójában a dalok túl szerethetők ahhoz, hogy mellőzzük őket. Ha így csinálják, még mindig nem unalmas a világzenei elemek beépítése az indiepopba.

Wavves - King Of The Beach (Fat Possum)

Tavaly megjelent két albumával és a balhés turné után meglepetés ez a sok igazán eltalált szám, amik nyáron ütnek igazán, de ilyenkor is odavarázsolnak egy szörfdeszkát a fa alá. Energia, fiatalság, szmókoló macska!

Wild Nothing - Gemini (Captured Tracks)

Ez az album lassan, sunyi módon lopja be magát a vattacukor szívekbe. Mintha az összes gitártémát és szöveget hallottuk volna már (valószínűleg tényleg), mégsem elég belőlük. Be a csajjal a kocsiba, indulhat a bölcsész road movie a holdfényes rónán át.

 













+1: EZ Basic - Hello Heavy (Twelvetones Records)

Magyar listára magyar album is dukál, a Hello Heavy pedig egyértelmű választás. Szinte minden száma "sláger", mégsem geil. A magyar közízlésre fittyet hányó saját út második albumukon is bevált: egységesebbek, mint valaha, és készen állnak arra, hogy külföldön zsebeljék be azt az elismerést, amire a dögszagú ugaron évtizedekig várhatnának.

















A lista készítése közben főleg a Moon Duo és a Fujiya and Miyagi idei albumait hallgattuk. Tök hülyék vagyunk, hogy kimaradtak.