UNDorgrUND-albumajánló: 2014. májusi kedvencek

Súlyos zajok, kúlság, nagy nevek a nyári szünet előtti utolsó nagy alternatív albumajánlóban, ezúttal több infóval dúsítva. Kattints az ízelítőkért, bogarászd ki új kedvencedet!

Screen shot 2014-06-06 at 10.29.25 AM.png

Amiket ezért vagy azért muszáj volt meghallgatni, de erényeik ellenére sem igazán jöttek be végül:

Coldplay - Ghost Stories - 2014
The Black Keys - Turn Blue - 2014
Röyksopp/Robyn - Do It Again - 2014
Tobacco - Ultima II Massage - 2014

Amik végül is
elmentek:


Pixies - Indie Cindy - 2014

Az új EP-k összegyűjtött anyaga sajnos nem hozta vissza az alterpunk legenda dicsfényét, talán Frank Black szólóalbumként jobban értékeltük volna… De szívünkben örökké él a régi Pixies.

Eno • Hyde - Someday World - 2014
Brian Eno, az élő legenda az Underworld énekesével, amolyan túl a csúcson album, de rendben van azért, nyugodt elektronikus.

Piresian Beach - I Cannot See For Miles - 2014
A magyar hálószobapop "nagyaszonya" kellemes, Dum Dum Girls-ös számai műfaji korlátokkal tűzdelve.

Clap Your Hands Say Yeah - Only Run - 2014
Több tag távozása utána a CYHSY megrázta magát, és egy igazán élvezetes, szintiktől dübörgő indiepop albumot tett le az asztalra.

Little Dragon - Nabuma Rubberband - 2014
1-2 slágertől eltekintve nekünk kevés dög szorult a svéd elektronikus popbanda legújabb albumába.

Chromeo - White Women - 2014
Ez nekünk túl elektropop, de szépen összerakták, és sláger is került bele.

Conor Oberst - Upside Down Mountain - 2014
A csodagyerek indie dalnok csillaga sem világít már olyan fényesen, de szimpatikus srác intim dalokkal.

Venetian Snares - My Love Is A Bulldozer - 2014
Aaron Funk visszavezet minket abba a korba, amikor még Squarepusher volt a király, na, jó, azért ő is letett sok mindent az asztalra. Nyakatekert jungle-őrületek, amik ugyan szórakoztatóak, de valahogy úgy voltunk vele, mint néhány shoegaze-albummal: ha lefejtjük a fő műfaji alkotóelemet, mögötte nagyon kevés dolog található. Azért az első szám itt is über! (De azt nem találtuk…)

Mr. Scruff - Friendly Bacteria
A szuper nujazz, downtempo slágerekkel rendelkező Andy Carthy hetedik stúdióalbuma sajnos semmi érdemlegeset nem tesz az életműhöz, viszont nem is ront rajta igazán.

Tipper - Forward Escape - 2014
Nagy név ő az elektronikus zenét kedvelők körében, nem is okoz különösebb csalódást, de talán 2014-ben ennél több kell.

Simian Ghost - The Veil - 2014
Amolyan túl kedves svéd indie pop, amelyen egy méltó számmal a Broadcast tragikusan korán elhunyt énekesnőjéről, Trish Keenanről is megemlékeznek.

The Jeffrey Lee Pierce Sessions Project - Axels & Sockets - 2014
A The Gun Club néhai frontemberének emlékére szerveződő, immár a harmadik kiadványnál járó projektben olyan előadók vettek részt, mint Thurston Moore, Nick Cave, Debbie Harry, Iggy Pop, Lydia Lunch, Primal Scream, Hugo Race, Mark Lanegan vagy Bertrand Cantat. És hogy mi ez? Jeffrey Lee Pierce számok/számtöredékek befejezése/újraértelmezése, ami bár kellemes hallgatnivaló, a sok nagy név ellenére sikeredhetett volna ütősebbre is.

The Capsules - The Long Goodbye - 2014
Tisztességes, elektronikus okosságokat is beépítő indie album, csak túl sok a panel.

Trans Am - Volume X - 2014
Élőben borzasztóan elsöprő dolog ez, albumon kicsit többet kéne kihozni ebből a kicsit elektronikus, kicsit gitáros, nagyon hangszerközpontú zenéből.

Amiket tulajdonképpen kedveltünk:

Parquet Courts - Sunbathing Animal - 2014

Pavementet és Eddy Current Supression Ringet megidéző igen jól sikerült, igazi gitáros alternatív album, amiben mi több kiemelkedő momentumot is el tudtunk volna képzelni, de legyen ez a mi bajunk.

Archie Bronson Outfit - Wild Crush - 2014
Egy újabb pszichedelikus rokkkalapács? Nem. Ezúttal hagyományosabb dalok, sajnos az eddigiekhez képest kevés fűszerrel.

Woven Hand - Refractory Obdurate - 2014
A kultikus, alternatív folkrockot játszó veterán egy elég erős albummal állt elő, senkit ne ijesszen el a folk szó! Végig fenntartja a feszültséget, nagyívű, karakteres számokkal van tele, kár, hogy csak elsőre hat akkorát.

The Sunshine Underground - The Sunshine Underground - 2014
Egy egész jól sikerül elektronikus indie pop album, de sajnos a atmoszférateremtő szándékkal hosszúra nyújtott számok nem hozzák meg a kívánt áttörést.

Paws - Youth Culture Forever - 2014
90es alternatív gitárzenén alapuló fiatalos-kajabálós, jópofa.

The Somersault Boy - How To Do A Somersault - 2014
A Zombie Girlfrienddel is turnézó Sallai Laci saját projektje, ami eddig adós volt egy „rendes” albummal, ám megérte várni. Nekünk kicsit túl amerikai tinifilmes gitárzene néha, de neki jól áll, meg a lo-fi báj is olyan szimpatikussá teszi az egészet.

The Brian Jonestown Massacre - Revelation - 2014
Anton Newcombe, a drogos rakkenrollzseni mintha végleg lenyugodott volna, ezen az albumon meg túlságosan is. A kezdő szám olyan magasra teszi a lécet, hogy sajnos a többi ezt nehezen hozza, bár azért akad pár kivétel, mint pl. a tavalyi EP-n megjelent 2 trekk. Amúgy már Berlinben él, jó, mi?

Cold Cave - Full Cold Moon -2014
Bár nem igazán mondható albumnak, hiszen ez javarészt a tavaly már megjelent EP-k gyűjteménye (úgy tűnik, ez divatos manapság, lásd még: Pixies), a jelenleg a Nine Inch Nails-szel turnézó Wesley Eisold egyszemélyes projektje továbbra is ontja magából az olyan dark szintihimnuszokat, amelyek nem hiányozhatnak egyetlen valamirevaló Sisters of Mercy-Depeche Mode-Suicide rajongó lejátszójából sem.

Baths - Ocean Death EP - 2014
Elektronikus finomság egy tehetséges embertől.

Amiket mindenképp ajánlunk:

Swans - To Be Kind - 2014

A To Be Kind egyértelműen a
két évvel ezelőtti The Seer testvéralbuma: ugyanúgy 2 album kb. 2 órában, mindkettő első felében megtalálható egy 30 perces monstrum, sok a hosszú, zaklatott, repetitív, de hangszereltségéből adódóan korántsem unalmas szám, és akadnak nyugodtabb, bátran „szépnek” is mondható szerzemények is. Hogy mi a különbség a The Seer-hez képest? Michael Gira itt talán még tökéletesebb dalokat írt, a szövegek nagyon ütnek, több a klasszikus számstruktúrába bújtatott, rádióbarát(abb) szám, amitől az egész valamivel könnyebben emészthető lesz. A zenekarban pedig talán még nagyobb az összhang, mint ahogy azt a tavalyi koncertalbumon (Not Here/Not Now) már megjelent pár demó továbbfejlődése, letisztultsága is mutatja - döbbenetes pl. hogy milyen tökéletes lett azóta a Lars von Trier-féle Melankólia egyik jelenete által ihletett „Kirsten Supine”. A To Be Kind az elmúlt évtized egyik legkiemelkedőbb alternatív rock albuma, egy korlenyomat, amely egyértelművé teszi, hogy a műfajban ez a hat, fiatalnak korántsem mondható zenész jelenti az abszolút hivatkozási pontot.

Bo Ningen - III - 2014

A Londonban alakult, japán tagokból álló együttes valahol a Melt-Banana területén mozog: lehengerlő energia, zajok, megterhelés, odacsapás. Amiben nagyon jók, hogy amikor már túl kiszámítható lenne a dolog, mindig odaszúrnak egy pici ötletet, így végig fenn tudják tartani a hallgató lelkesedését.

Gustave Tiger - At The Idyll's End - 2014

Az egyik legütősebb, legyegyedibb magyar alternatív album, amit mostanában hallottunk. Zajos, punkos, energikus, mégis popos elemekkel operál. Nagy nyereség a 40 Days énekesnőjének, Szurcsik Erikának a leigazolása, a már sok együttesben felbukkant többi tag (The Moog, Evil Men Have No Songs, Hammer Of Gods, Domina Massive) pedig talán itt hozza ki a legtöbbet magából/egymásból. Egy igazi "must have"! (Kattints a teljes albumért!)

Chain & the Gang - Minimum Rock 'N' Roll - 2014

Ugyanazt csinálják, amit eddig is: minimalista, szókimondó garázsrockot, ami most sem kiemelkedően jobb. Az, hogy mégis idekerült, az a kitartó attitűdnek köszönhető, ahogy ehhez az egész rakkenroll izéhez állnak. Az izgága alapember, Ian Svenonius még mindig maga a kúlság, és vicces is.

La Sera - Hour Of The Dawn - 2014

Ha csak egy csajos gitáralbumot hallgatsz meg ebben az első félévben, akkor ez legyen az - írná valamelyik trendi, hatásvadász újságíró/blogger. A nemrég feloszlott Vivian Girls zajban rejlő erejét hallgatóbarátabb számokba pakolja Katy Goodman, és bár rengeteg hasonló létezik - ld. Dum Dum Girls/Frankie Rose vonal - valahogy nekünk ez most élvezhetőbbre sikerült az átlagnál, talán a lendülete miatt.