Mennyi várva várt album szakadt ránk az új évvel! Kár, hogy a nagy részétől ennél többet vártunk, valószínűleg ezért szorultak csupán a kedvelt kategóriába. Igazságtalan? Lehet, és elismerjük, bármelyik szerepelhetne feltétlenül ajánlottként. Hogy picit részletezzük: a Warpaint szerintünk kicsit most szürkébb a korábbiaknál, a Dum Dum Girls túl simulékony, az I Break Horses átment elektronikusba, ezáltal egysíkúbb lett, a Notwist már majdnem elengedi magát, de aztán mégsem, a Pixies még mindig nem került ki saját árnyékából, a Xiu Xiu-nál csak elgurul a gyógyszer megint. Kattints, hallgasd meg az újdonságokat, vitatkozz!

Amiket ezért vagy azért muszáj volt meghallgatni, de erényeik ellenére sem igazán jöttek be végül:

The Jezabels - The Brink - 2014
Man Gillian - The Distance - 2014

Amik végül is elmentek:

Mogwai - Rave Tapes - 2014
The Hidden Cameras - Age - 2014
East India Youth - Total Strife Forever - 2014
Painted Palms - Forever - 2014
Cherry Glazerr - Haxel Princess - 2014
Mouse on Mars - Spezmodia EP - 2014

Amiket tulajdonképpen kedveltünk:

Blank Realm - Grassed Inn - 2014
Warpaint - Warpaint - 2014
Mode Moderne - Occult Delight - 2014
I Break Horses - Chiaroscuro - 2014
Dum Dum Girls - Too True - 2014
The Notwist - Close To The Glass - 2014
Pixies - EP2 - 2014
Stephen Malkmus & The Jicks - Wig Out At Jagbags - 2014
Ceremony - Distance - 2013
Xiu Xiu - Angel Guts: Red Classroom - 2014

Amiket mindenképp ajánlunk:

TOY - Join The Dots - 2013
Posztpunk és krautrock hatások uralkodnak a Horrors-zal is turnézó zenekar második, tavaly decemberben megjelenő pszichedélikus albumán. 8-10 perces számok is akadnak, mégsem fordul az egész soha unalomba, könnyen bevonz el-elkalandozó, néha zajosba hajló világába. Ha muszáj lenne most csak egyet ajánlanunk, ez lenne az.

Temples - Sun Structures - 2014
Nemrég alakult ez az angol együttes, de máris olyanok magasztalják őket, mint Johnny Marr vagy Noel Gallagher. Mint az előző ajánlott albumnál is kiderül, mostanában eléggé megy a pszichedélikus címke, a túlságosan popbarát indie zenéktől pedig szívesen is menekül a zenebuzik nagy része ebbe az irányba. Na, azért nagy elrévedésekre, utazásokra a Temples-től sem kell számítani, ők is beférnek a műsorokba simán, csak élvezetesebb eszközökkel érik ezt el. Felbukkan itt a Madchester-éra lazasága, a Kasabian ereje szórakoztatóan, alkalmanként igazi slágerek formájában.

Ringo Deathstarr - Gods Dream - 2014
Kedvenc My Bloody Valentine klónjainkban sosem azt szerettük, hogy olyan hűen másolnak valamit, amit nagyra tartunk, hanem hogy magukért is lehet őket kedvelni. Ez most egy minialbum, ráadásul a japán verzió, hiszen másmilyen még nem jelent meg, nem kizárt, hogy ez csak egy apró helyzetjelentés tőlük. Mindenesetre a megszokott alapshoegaze mellé most kapunk egy adag mérges Smashing Pumpkins-t is, ami szépen megkavarja a Kevin Shields-univerzumot. Levert álmodozás vs. mérges odacsapás.

The Limiñanas - Costa Blanca - 2013
A perpignani házaspár ugyan meglepetést nem okozott új albumával, hiszen a menő garázsGainsbourg-fíling egy kis spagettiwesternbe oltva elég jellemző rájuk, de olyan kirívó felüdülés a többi megjelenés között, amiért a La Femme-ot is egyből szívünkbe zártuk. Menő, de intim - nem egy klasszikusan nagy album, hanem egy szerethető darab, és ezzel nem a „lapos” kifejezést eufemizálom, hanem tényleg. Olyan jó hallgatni. Tavaly év végén jelent meg.